Debrecenben, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV környékén élők sok mindenbe belefásultak, mióta a Faraktár utcára költöztették a hivatalt. A döntéskor, építéskor és az átadás óta sem veszik figyelembe az ott lakók érdekeit, kéréseit. Élhetetlen a környék.
Ettől a beszédtől senki nem fog agyvérzést kapni még az idei földtörténeti kánikulában sem. Hol van ez a beszéd, az „illiberális államhoz”, a „Nyugat mint kényszerlakhelyhez” vagy a putyini Oroszország korábbi dicséretéhez képest?
Jó dolog a légkondi. Télen fűt, nyáron hűt. Elviselhetőbbé teszi a szélsőséges időjárást. A technika különböző vívmányai azonban elidegenítik a földlakókat a természettől.
Több évtizedes munkával, alapos stratégia alapján felépített rendszer van az Orbán-vagyon mögött, és jóval többről van itt szó erkölcsileg megkérdőjelezhető vagyonosodásnál: alattvalói és vazallusi függésre épített, új állammodellről – mondta Ferenczi Krisztina utolsó interjújában, amit a Népszabadságnak adott három nappal halála előtt. A beszélgetés a lap hétfői számában olvasható.
Nem árt, ha az ember megtanul a sorok között olvasni, mert manapság semmi sem történik egyenesen, nyíltan. Aki az igazságot akarja, annak képesnek kell lennie a fals információözönből, csúsztatásokból, mismásolásokból kisilabizálni a lényeget.
A szerző rámeredt az elvágtató háromkocsis IC-re. Az ország legerősebb villanymozdonya, a Traxx egyik példánya ráncigálta maga után a személyvagonokat. Ez az elektromos paripa hatvan megpakolt teherkocsi elhúzására képes és nem is a lapályon, hanem az Alpok vasútjain.
Szoktuk mondani, ha valami elképesztőt, hihetetlent látunk, hallunk: ez nem lehet igaz. A következő három történet mindegyike valós, csak személyiségi jogok miatt maradnak el a nevek és a helyszínek, bár megérdemelnék, mivelhogy nem éppen emberbaráti cselekedetekről olvashatnak.
Évről-évre szebbnél szebb naptárakat jelentetnek meg. Szép tájak fotóit tartalmazóktól kezdve, a cicás-kutyusos cukikon át, az álomverdákig (plusz aligruhás bombázók) bezárólag, széles a paletta. Ja, ne feledkezzünk meg a honi naptárdíváról, Kiszel Tündéről sem, aki minden évben kijön, egy magát népszerűsítő kiadvánnyal!
Éppen ma olvastam egy végletekig elkeseredett szülő nyílt levelét, melyet Orbán Viktornak címzett. Hiába a hurrá optimista nyilatkozatok, a növekedést bizonygató számhalmazok, a győzelmi jelentések gazdaság és a politika területéről, a valóság köszönő viszonyban sincs a hatalmi szándékkal.
Olcsó az emberi élet. Manapság néhány száz forintért ölnek, mások pedig magukat teszik olcsóvá. Egyetlen életüket tálcán kínálják a Kaszásnak. Annak meg mindegy. Ha valaki a halálba akar menni, ő a legsegítőkészebb. Ez a dolga. Néha azért a sokat látott feketeruhás is meghökken, amikor minden lehetséges módon keresik a vele való találkozást.
A rezsim futószalagon gyártja teljes fölösleges, a polgárok napi, privát életébe beavatkozó döntéseit. A boltok nyitvatartásáról, a magánnyugdíjakról, az egészségügyről, gyerekeink iskoláiról és tankönyveiről. Hogy miért? Ők sem tudják.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.