Amikor hét éve Monok akkori polgármestere, Szepessy Zsolt, a segélyekből élő helyiek számára feltételekhez kezdte kötni a pénzek kifizetését, a hivatalos politika képviselői felháborodtak, de rettenetesen.
A szegényeket az ág is húzza, a falu első embere rátesz még egy lapáttal? Ez hallatlan! – hallatszott innen és onnan is. Pedig Szepessy csak annyit akart, hogy az ingyen juttatások fejében a rászorultak legalább a portájukat és környékét tartsák rendben.
Amire anno kígyót, békát kiabáltak, mostanra „lenyúlták” az ötletet, kormányprogram szintre emelték, melynek közismert elnevezése a közmunka. Csak a közhasznú munkásként tevékenykedő jogosulhat segélyekre. Ezzel a „zsarolással” kényszerítenek dologra másfélszázezer embert. Egyrészt a kezdeményezés üdvözlendő, hiszen a munkaképes korú lakosság egy hányada végre dolgozhat. További előnye a rendszeres jövedelem. Igaz, nem abból fognak meggazdagodni, de az egyéb juttatásokkal kiegészítve szolid megélhetést biztosíthat.
Az államilag finanszírozott foglalkoztatás tavaly tavasszal érte el a csúcsot, amikor 157 ezer ember szorgoskodhatott. A szép számot rontja a tény, hogy a dologra fogottak választási kampányfogás tárgyaivá lettek. Körülbelül ennyivel csökkent a munkanélküliek száma is.
Tulajdonképpen ennyi, amit a közfoglalkoztatás pozivitumaiként felsorolható. A programnak sokkal több a hátulütője. Legnyomósabb negatívuma az improduktivitás. Több mint másfélszázezer ember nem állít elő értéket. Az adófizetők tartják el a közmunkásokat, nem az előállított termék, az elvégzett szolgáltatás ellenértéke. Az értékteremtés elmaradása, a költségvetésből pénzelt közmunka súlyos terheket ró az állami költségvetésre. Ez az állapot hosszabb távon nem tartható fenn, pedig érdemi változás alig tapasztalható. A közmunka program egyik fő céljaként a munka társadalmába történő visszavezetést jelölték meg.
Szakemberek egyöntetű vélekedése szerint ez a szándék csak kismértékben valósult meg. A közfoglalkoztatásból kikerültek időről-időre visszakényszerülnek, ha stabil jövedelmet szeretnének. Nincs előrelépés. A közhasznú munkavállalók jelentős része alacsony iskolai végzettségű, esélyük sincs produktív munkára, a versenyszférában történő elhelyezkedésre. Alkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatást is egyre szigorodó feltételekhez kötik. Már egy takarítói állás betöltéséhez is, legalább OKJ-s oklevelet kérnek.
Megoldás? Valóban az Orbán Viktor tervezte egymillió új munkahely teremtése. Nem statisztikai hókusz-pókuszokkal kreált bombasztikus számtömegek agymosó kommunikációjára, hanem tényleges munkaalkalmak létesítésére kellene koncentrálni. Előrébb tartanánk, ha a jelenlegi hatalom nem szabadságharcot folytatna az Unióval és a multikkal szemben. Elriasztják a befektetőket. A hazai vállalkozásokat sem sarcolni kellene végre, hanem kedvezményekkel, támogatásokkal ösztönözni. És ami mindennél fontosabb: képességeket fejleszteni, magasan kvalifikált munkaerőbázist megteremteni, európai szintű fizetést adni! Míg ezek a célok nem teljesülnek, addig maradnak a foglalkoztatási pótmegoldások, alibi tevékenykedtetés, amiből az államnak, de az egyénnek sem származik igazi haszna.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás