Navracsics Tibor krónikus hazudozóként mutatkozott be Európának. Ezt teszi velünk a rendszer.
Kellemetlen látvány, ahogy egy honfitársunk a szégyenpadon izzad, és kínos kérdésekkel szívatják. Pavlovi reakció ilyenkor az irgalom, betelefonálnánk szinte, hogy hagyják már szegényt, hát látják, hogy megbánta, és mindjárt sír.
Ja nem. Nem sír, hanem arcátlanul, vigyorogva hazudik.
Mint aki halkan belelépett
Ő ennek a kormánynak már nem is tagja. Valamikor, a régmúltban, ifjúkori botlásként belekeveredett, mint Schmitt Pál a fénymásolóba, de hát őszentsége Nyugdíjas Szentatyánk is megjárta a Hitlerjugendet, akkoriban nem nagyon volt választás. Nem emlékszik pontosan, mi történt ott. De az azért megmaradt benne, mennyire felháborította igazságügy-miniszterként a visszamenőleges törvénykezés meg a bírósági reform. Majdnem különvéleménnyel élt, csak pont kifogyott a fejléces papír.
És az a trauma is maradandó, amikor észrevette, hogy ez a kormány nem tulajdonít kellő fontosságot a média szabadságának és sokszínűségének. Konkrétan már nem emlékszik, valami olyan történt, hogy Lázár János nyíltan megdicsért egy főszerkesztőt, és ez megengedhetetlen beavatkozás.
Akkor még a sztrájk gondolata is foglalkoztatta, de végül a közjó érdekében felvette a munkát, és aláírogatta a törvényeket. De belül nagyon nem értett egyet.
A médiaadóval sem, de nem ám! Főleg azon akadt ki, amikor Deutsch Tamás EP-képviselő kereken kimondta, hogy az igenis politikai fegyver. Ennek hangot is adott egy interjúban majdnem, csak aznap nem volt térerő meg hótorlaszok voltak, júniusban, igen, és mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják, nincs kapu.
A civil szervezeteket meg egyenesen imádja, pont a sokszínűség miatt. Reggelente abban gyönyörködik, hogy Magyarországon nemcsak a kormány hangja hallatszik, hanem a kritikus civileké is, ahogy sivalkodnak a rendőrök gyűrűjében. Ő maga is arról ismert, hogy párás tekintetű ministránsokkal civil szervezetekkel vette körül magát. Igaz, hogy a kicsit is komolyan vehetők otthagyták a látszategyeztetéseket, de hátha azt nem fordították le angolra. (De igen.)
A rossz tanuló felel
Hát, ez a szöveg bizonyára átmenne egy rezsifórumon, ahol nem olvasnak sokszínű médiát. Viszont ott meg nem várnák el. Ezek a rohadék európaiak azonban képesek más forrásokból is tájékozódni, turkálnak a szennyesben, és feszt gáncsoskodnak.
Az a baj velük, hogy kívül vannak a Nemzeti Együttműködés Rendszerén. Idehaza már nagyon kényelmes a pálya. Kellemes sétával bejárható, sehol senki nem kérdez be ilyen bunkóságokat, nem lobogtatnak évekkel korábbi szövegeket. Vagy ha mégis, akkor Berci kutyus vezényszóra felökleli a riportert. A miniszterelnök például egyszerűen nem ad érdemi interjút. Aki sokat szaglászik, azt pedig előbb-utóbb megdicsérik. Elég, ha másfél-kétmillió ember elhiszi, amit mondanak, úgyhogy ehhez a puhány tempóhoz szoktak. Nem ahhoz, hogy a szavaikat értelmezik, ellenőrzik és akár cáfolják. És nem lehet ezért kirúgatni megdicsérni őket.
Vagy ha nem is kérdeznek vissza, kajánul vigyorognak. Mindenféle szemtelenséget gondolnak. Például azt, hogy Tibor, és miért nem szóltál? Ha annyira elfogadhatatlannak tartod, amit a kormányod művel, hogy alkalmas vagy európai biztosnak, akkor miért nem jelezted egy, kettő, három évvel ezelőtt, hogy neked ezt nem veszi be a gyomrod?
Vernek téged otthon, Tibor? Segítségre van szükséged?
Vagy tényleg igaz? Olyan országból jössz, Tibor, ahol a különvélemény büntetendő?
Minden tájékozott magyar pontosan látta, hol és milyen átlátszóan hazudik Navracsics Tibor. És látta minden tájékozott európai. Ehhez nem kell több, mint olvasni a sokszínű médiát. Sőt, elég a kormánypártit. A pávatáncot egy ormótlan, vastagbőrű rozmár próbálja előadni, alig állja meg, hogy elröhögje magát, és nagyon fideszesnek kell lenni ahhoz, hogy hihető legyen. Márpedig Magyarországon kívül olyanok nem nagyon vannak.
Lehet, hogy Navracsics Tibor nem azért került kellemetlen helyzetbe, mert tagja volt ennek a kormánynak. Hanem mert végleg eljátszotta a hitelét. Abból, ahogy tagadni próbált, egy krónikus hazudozó képe rajzolódott ki. Európa most színről színre látja, mit tesz ez a rendszer a jobb sorsra érdemes magyarokkal.
Új hozzászólás