Sírt, de nem akart
A csoportok létszáma tucatnyi, legföljebb. A csoport egy, családiasan próbált kialakítású körletben(?) létezik. A javítós csoportok hálóiban négy emberke tölti az éjszakát, rendes ágyakon, szőnyeggel, polcokkal, virágokkal otthonosabbá tett szobákban. Ebből következően három háló van egy csoport-körletben.
Létezik egy nappali, természetesen a vizesblokk, raktár és nevelői szoba. A javítós csoportoknak saját étkezőjük is van, illetve még külön pingpong szobának örülhetnek az itt lévők. A falak fehérek, az ajtók kékeszöldre festettek. Az ablakokon, az ajtókon rács, az itt élő nevelt csak a csoporthoz tartozó helységekben mozoghat önállóan. Egyébként bárhová indul, csak kísérettel mehet. Mindenki rendelkezik saját szekrénnyel, polccal a hálóban. A nappaliban tévé és DVD lejátszó van, korábban számítógépek is segítették az időtöltést, de azok nem bírták a jelentős igénybevételt. A nevelőiben hűtőszekrény, mikrosütő szolgálja a további kényelmet, illetőleg még a nevelőiben van egy rádió, cd-játszó, amelynek a hangszórói a nappaliban szólnak. A leginkább kedvelt stílus a house, a diszkó, a mulatós. Szeretik L.L. Juniort, viszont a rock és különböző irányzatai itt utált zenének számítanak. Kevesen vannak csak, akik ezeket kedvelnék. A tévében a zeneadók, azok közül is a fentebb említett stíleket közvetítők a népszerűek. Hétvégenként ezek a közel-felnőttek alig várják, hogy kezdődjenek a mesék. A cigizésből sietnek hupikék törpikéket nézni. A híradókat unják, a nagyívű, látványos filmeket kedvelik. Próbálkoztam időnként csendesebb filmekkel náluk, de például Az én kis falum című Menzelt tíz perc után senki nem nézte.
Néha viszont meglepően befogadják azokat a filmeket, amelyekről szintúgy azt gondoltam, hogy nem lesz nézőjük. Végignézték például a Bukást, a Sztálingrád, című filmeket, illetve néhány örökzöld Monthy Pythont, vagy a Ponyvaregényt. Persze, mikor hozok egy-egy filmet, örökösen két kérdést tesznek föl: horror, vagy b...nak-é benne?
(V. L. 18 éves)
Furcsa fickó. Szelíd gyerek, szeret molyolni a kezével. Sokat rajzol, nem mondhatni, hogy különösebben tehetségesen, de szebben, mint az itteni átlag. Persze hol vagyok én egy-egy tehetség megítéléséhez? Sokkal fiatalabbnak gondoltam, kifejezetten meglepődtem, hogy már tizennyolc. Felnőttel szemben csendes, visszahúzódó, de nem láttam jelét annak, hogy amikor felnőtt mentes zónában gondolja magát, másmilyen lenne. Sajnos nincs sok esélye az életben, talán, ha sikerül addig az intézetben tartani, amíg szakmát nem szerez s esetleg munkát is találnának neki...
Meg fogjuk látni: egyenes az út a javítóig s tovább azután akár a börtönig, ha valahol valaki nem avatkozik bele kellő mélységgel ennek a fiúnak az életébe. S lehet, hogy ez esetben is kevés a hivatali eljárás: kézen kellene fogni s ügyelni addig rá, míg biztosan el nem lehet engedni.
- Intézetben nevelkedtem, kicsi voltam, amikor odakerültem. Hét éves voltam, mikor nevelőszülőkhöz vittek és hét és fél évet éltem ott. Sajnos onnan el kellett menni, mert ha csináltam valamit, akkor nekik azt a gyámhivatalban jelezni kellett. Megint intézetbe vittek, onnan meg ide kerültem. Nem tartom úgy külön a kapcsolatot a nevelőszülőkkel, néha találkozunk, akkor beszélgetünk, de nem nagyon. Heten voltunk náluk, két saját lányuk mellett öt nevelt volt. Rendesen jártunk az iskolába is, családi házban laktunk. Mint más gyerek, úgy nőttünk fel. Olyanok voltak, mintha a szüleim lettek volna, de sajnos ezzel visszaéltem.
Az iskolából nem mentem haza, hanem bent maradtam Debrecenben. Az egyik osztálytársammal csavarogtunk. Ez egy sete volt, mert utána elkaptak a rendőrök. Csináltunk egy kocsi-feltörést a pláza mögött. Ennek a kocsinak az ablaka be volt szigetelőszalagozva, azt akartuk, hogy ne legyen hangos, de végül be kellett rúgni. Csak kíváncsiak voltunk, hogy mi van a kocsiban. Egy fél karton Marlboro volt benne. Ott ültünk a kocsiban, de láttuk a tükörből messziről, hogy jön egy autó. Lebújtunk az ülésre, vártuk, hogy elmenjen, de halkan megálltak mögöttünk és egyszer csak azt vettük észre, hogy tépnek ki. Azon buktunk le, hogy kapcsolgattunk mindent és a hátsó lámpa úgy maradt, meg szerintem a bérházból, a tíz emeletesből, az ablakból észrevettek minket. Bevittek a fogdára. A haverom kapott még ott, de én már akkor nem kaptam (pofont - a szerző). A haverom nincs itt, ő valami pénzbírságot kaphatott. Bejöttek a nevelőszülők a fogdára, kiabáltak velem, leszidtak. Utána hazavittek, jártam rendesen iskolába. Két-három hét után a Rossmannból loptam egy parfümöt. Megtetszett az illata, Antonio Banderas volt. Jó színész, de amúgy az illat tetszett. Ekkor elkaptak, de volt olyan, hogy nem, akkor Tom Taylort loptam. Ekkor jártam iskolába, de ha csináltam valami hülyeséget, akkor jöttek értem a nevelőszülők. Több esélyt is adtak, kétszer is megígértem, hogy nem fogok semmit sem csinálni, már a hivatalba is fölhívtak, de ők ragaszkodtak hozzám. Vagy három esetem volt összesen, akkor vittek intézetbe. Mondták, hogy vissza fogom sírni azt a koromat, amikor náluk voltam, de én azt mondtam, hogy biztos nem. Azután, amikor megláttam az intézetet, sírtam.
Két évig voltam ott. Mindig halasztották a tárgyalást, akkor kaptam egy kettőt, a feltörésből egy év négy hónapot, de azt eltörölték.
Néhány hónapom van még, de van még négy ügyem, lesz tárgyalás. Úgy úszhatom meg a börtönt, hogy idebent maradok és továbbtanulok. A nehézgépkezelőit úgy is elvégzem, a két évest meg elkezdem, de úgysem fogom végig csinálni. Azt is azért tudom megcsinálni, hogy fel tudjak mutatni valamit. Jár hozzám a nővérem, meg a barátnői. A nővérem is nemrég szabadult. Van már neki egy gyereke, az nevelőszülőknél van. Pultosként dolgozik. Nekem tetszik sok minden, a nehézgépkezelői nem tudom, milyen lesz. Szeretnék dolgozni, csak nehezen tudok bármit is végigcsinálni. Amikor kint voltam szökésben, mentem dolgozni, az jó érzés volt, hogy magamra kerestem. Ha úgy lenne, a nővéremmel és a bátyámmal együtt laknék. Neki is van két év letöltendője, de még nem vonult be.
Rendes családról felesleges álmodnom, de olyan már úgyse lesz. Magamnak jó lenne, de hát én nem fogom azt elsietni, az biztos. Én nem akarok úgy lenni, mint itt sokan, hogy már van gyerekük pedig még ők is gyerekek. Volt barátnőm, de az nem olyan. Majd keresek olyat, aki hosszabb távú kapcsolat lehet. Kint szeretek gokartozni, a bátyám adta rá a pénzt. Meg szeretek számítógéppel játszani. Nekem nincs.
(Folytatjuk)
Pogány Gábor
Új hozzászólás