Lehet, az Olvasók egy részének kezd unalmassá válni, amiért oly gyakran írok a pedagógusokról. Higgyék el, muszáj! Mint e berkekben is élő, dolgozó, és mint klaviatúrát püfölőként is véleményt nyilvánító, nem tehetem meg, hogy ne szóljak az oktatásban történtekről. Védem a mundér alaposan megtépázott, megtiport becsületét, szóvá teszem a visszásságokat.
Merem tenni, s vállalom annak következményeit. Több lábon állok, ezért bátrabban szólhatok. Teszem azok helyett is, akik féltik állásukat, mert a fortélyos félelem igazgatja a pedagógusokat. Ha kirúgnak, nem engem minősít… Meg túlélem. Nem a bántás szándékával bírálok, javítanám az oktatást.
A pedagógusok soha nem voltak kegyeltek. Jobb időszakokban is a nemzet napszámosaiként tanítottak. A lealacsonyító minősítés jelezte megbecsültségük mértékét, pedig általuk lettek lakatosok, ápolók, de orvosok, tudósok is. Mégis lenézett szakma az oktatás. Különben azóta csak romlott a helyzet. Az új Köznevelési Törvény és a harminckét órára emelt munkaidő (hozzá mérten elmaradó fizetésemelés, melyet nyújtanak a végtelenségig) rabszolgákká süllyesztette a jövő nemzedékeit oktatókat. A kormány kommunikációja is úgy tünteti fel a tanárokat, mint eddig ingyenélőket, hiszen letanították a heti tizennyolc-huszonkét órájukat, és mehettek haza, meg a szünetek, miközben a melós negyven órában húzta az igát. „Ez nem igazságos” – állapította meg a hatalom, s tett is a munkaidő különbségek csökkentése érdekében. A nép meg kárörvendő: „Nekik se legyen jobb” – hajtogatják, s miután úgy érzik, panaszuk illetékes helyen meghallgatásra talált, győztesként alázzák gyermekeik nevelőit. Ha a pedagógusoknak eddig volt még valami presztízsük, mostanra tovaszállt. Fékeit eldobó szülők naponta alázzák az oktatásban dolgozókat. Az iskolában ténykedők otthon csak „hülye tanárok”. Szülők következmény nélkül lekurvázhatják a tanárnőket. „Dugulj el!” – torkollta le kolléganőmet egy „kedves” anyuka. Veréssel fenyegették a zabolátlan gyerekeit fegyelmezni igyekvő tanárt. Amilyen a szülő, olyan a gyermek. Letegezi oktatóját. Nem hajtja végre az órai feladatokat, s még neki áll feljebb, ha munkára serkentenék. Másnap jön is a szülő számon kérni a „kényszerítést”. Facebookon szidják a tanerőket, írnak róluk valótlanságokat.
Egy magyartanár mesélte, hogy nemrég dolgozatot íratott. A többlapos tesztek otthoni javítása során az egyik paksamétából egy ötezres bankó kandikált ki. Gyengébben tanuló diákja próbálta jobb belátásra bírni.
Másik iskola tanulója már nem is az illegalitást választotta. Most, a tanév végén egyszerűen félrehívta fizika tanárát és húszezer forintot ajánlott, ha nem buktatja meg.
Itt tartunk. Természetesen semmi sem csak fekete vagy fehér. Az oktatásban is megtalálható szinte minden árnyalat, ám a pedagógusok többsége sötéten látja a jelent és jövőt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás