A most következő történetet, ha Hollywoodban ismerték volna, már három filmstúdió is feldolgozta volna filmként. Egy pusztán élő nő férfinak álcázza magát, és péppé veri a környezetében dominánsan viselkedő hímeket. Egy hordó borért, nagydarab sonkáért néha egyik-másikát ki is nyiffantja.
Pipás Pista, valódi nevén Rieger Pálné született Fődi Viktória 1886 környékén látta meg a napvilágot a Szeged melletti Átokházán. A kis Viktóriának nyomorúságos gyermekkora volt. Agresszív, alkoholista apja rendszeresen verte, ami bizonyára nyomott hagyott a kislány lelkivilágában. Szülei a kis Vikit 13 évesen pásztornak adták Túrócszentmártonra. Ekkoriban szokott rá a pipázásra, ami abban a korban kimondottan férfi privilégiumnak számított. A neki szolgálatot adó gazda Sulác Móric többször megerőszakolta, sőt teherbe is ejtette. Ám, hogy ne legyen botrány, az akkor 17 éves lányt hozzáadták egy idős özvegyemberhez, Rieger Pálhoz. A szeretettelen házasságból hat gyerek született, de közülük csak egy maradt életben. Ez a férj is erőszakos természetű volt. Nem is igazán feleséget, mint inkább a szolgálólányt látta a nejében. Pipás vélhetően mellette gyűlölte meg végleg a férfiakat. Későbbi vallomása szerint a férje után nem volt testi kapcsolata mással. Az első világháború alatt Rieger Pál meghalt, Fődi Viktória pedig egyedül maradt, és ekkor vált belőle „igazi” Pipás Pista, aki a nagyszüleitől örökölt tanyán élt magányosan.
Igen erős testalkata és ereje miatt a környéken híres és hírhedt volt. A helyi Kutyakaparó Csárdában külön asztala volt, és a monda szerint sok férfit egy kézzel földhöz vágott. Korábban is hajlott már a férfias viselkedésre, de ekkor már teljesen identitást váltott. Leszorította a mellét, kalap alá tömte, majd levágta a haját, esténként pedig a többi férfival ivott együtt a kocsmában, immár Pistaként. Későbbi vallomása szerint mindezt azért tette, hogy férfiként több alkalmi munkát kapjon. Ettől kezdve Pipás Pista a szegedi tanyavilágban dolgozott napszámosként, hamarosan pedig másodállásban bérgyilkosként is tevékenykedett. Egy gazdasszony, név szerint Pampuskáné a csárdában egy alkalommal megkereste Pistát. Azt kérte tőle, hogy a sógorát, Dobák Antalt ölje meg, mert a felesége nyűgnek tartja, egészsége rossz, gyermeket nemzeni nem tud. Továbbá, egy fiatalabb béreslegény tetszett meg az asszonynak, így a férje csak „útban van”. Rendkívül ritka eset a kriminológiában az, hogy egy elkövető, sorozatgyilkos és bérgyilkos is egyszerre. Az áldozatok kivétel nélkül erőszakos és iszákos férjek voltak. Az elkövetési mód sem bonyolult, a részeg áldozatokat felakasztotta, öngyilkosságnak álcázva az esetet.
Ugyanakkor, minden esetben fizetséget fogadott el a tettéért az árván maradt feleségektől. Az ellenérték szinte mindig természetbeli volt. 100 liter bor, két birka, máskor egy mázsa búza, és egy sonka.
Személyes bosszúvágy, és az anyagi haszon. Ez a kettősség volt Pipás Pista tetteinek igazi mozgatórugója. Pedig lelke mélyén a „férfiszerepben” békés családi életre vágyott. Az őt felbérlő asszonyoknak többször partnerül kínálkozott. Volt, akivel össze is költözött, ám végül az együttélés Pipás rossz természete, zsarnokoskodása miatt meghiúsult.
1932-ben indult ellene nyomozás, egy névtelen levél miatt, mely szerint az utóbbi időben Szeged környékén megszaporodó öngyilkosságok valójában egy ember műve. Végül pont azok buktatták le, akiknek a „kedvéért” ölt. A felbujtó asszonyok törtek meg a kihallgatás során, és vallottak be mindent. Pipást letartóztatták, de az ítélőszék nem tudta eldönteni, hogy a börtön melyik részlegébe zárják. Asszonyok közé nadrágos embert nem tehettek, férfiak közé pedig nőt nem. Végül úgy döntöttek, hogy szoknyát adnak rá, amit különösen nehezen viselt. Talán ekkor ért véget igazából Pipás Pista élete és nem a halálakor.
1933 januárjában, egy péntekre eső 13-án ítélte halálra a szegedi bíróság Pipás Pistát. A kivégzés elmaradt, mert az ítélet után személyesen Horthy kormányzó részesítette kegyelemben. Pipás Pista a szegedi Csillagba került rabként, majd átszállították a Pesti Gyűjtőbe, ahol 1940-ben meghalt akut veseproblémája okán.
Utóirat 1:
Úgy tűnik, a balástyai rémet és a tiszazugi arzénes gyilkosságokat feledni igyekszenek az emberek. Addig Pipás Pista története színházi tanyawesternt ihletett. Az ásotthalmi polgármester pedig vele vonzaná a faluba a látogatókat.
- Drakula grófból Erdély egyik turisztikai érdekesség lett. Miért ne lehetne ilyen Pipás Pista is? – vélekedik az esetről Toroczkai László.
– A háza is megvan, de már felújították. Sajnos, nem őrizte meg a tulajdonos az eredeti, autentikus állapotot.
Utóirat 2:
Az Ásotthalom melletti tanyavilágban, Átokházán áll még a tanya, amelyet a környékben mindenkit csak Pipás-tanyának hív. Egy szegedi vállalkozó vette meg évekkel ezelőtt. Akkor, név nélkül nyilatkozott: – Mindenki úgy hívta ezt a helyet, hogy Pipás-tanya. Nem tudtam miért, nem is érdekelt. Akkor nem foglalkoztam vele. Két-három éve a színházban adták ezt a darabot a Pipás Pistáról. Na, akkor kapcsoltam össze a két dolgot. Nem lehet tudni, mennyi igaz a legendából. Az összedőlt melléképület gyakorlatilag már csak egy domb. Az lehetett a sorozatgyilkos asszony lakhelye – mondta a szegedi férfi.
Forrás: Bezsenyi Tamás történész
Dalnoky
Új hozzászólás