A dudari illetőségű néprajzkutató, Kovács Gyula bácsi szerint a betyár és a zsivány között jelentős különbség leledzik. Amíg a zsivány válogatás nélkül fosztogat boldog boldogtalant, addig a betyár csak a jómódúakat sarcolja, és a zsákmány jelentős részét a szegényeknek adományozza.
A bankokat fosztogató, a rendőrség orra alá borsot törő Ambrus Attila rövid idő alatt afféle népmesei hőssé, betyárrá vált kis hazánkban. Amennyiben, Ambrus a svájci frankos lakáshitelek forintosítási terminusa alatt ténykedett volna, valószínűleg a rengeteg rajongójának köszönhetően jelentős mandátummal juthatott volna be képviselőként a magyar parlamentbe.
Na, de ki is ez az „ungariche” betyár?
Ambrus Attila 1967-ben Erdélyben, Csíkszeredán született. Édesanyja másfél évesen elhagyta, és a nagymamája nevelte 10 éves koráig, majd annak halála után egyik apai nagynénje vette pártfogásba. 1988-ban szökött át Magyarországra, miután zűrös életmódja miatt otthon kiközösítették. 1994 és 1999 között közepes jégkorong-kapusi karriert futott be az Újpesti TE csapatában. Ebben az időben fogant meg benne az a gondolat, hogy kereset kiegészítésként pénzintézeteket könnyít meg a súlyos pénzterheitől. Posta- és bankrablásai során több mint 142 millió forintot zsákmányolt. A whiskys rabló már akkor jelentős mennyiségű borsot tört a nyomozók orra alá, amikor első bűncselekményeit elkövette. A nyomozók minden igyekezetük ellenére sem találtak értékelhető nyomot. Varju Lajos, az Ambrust üldöző főrendőr egy bulvár újságnak azt nyilatkozta, hogy az nehezítette a dolgukat, hogy a whiskys a semmiből bukkant elő. Nem volt nyoma a nyilvántartásokban annak, hogy korábban is követett volna el ilyen jellegű bűncselekményt. Nem voltak alvilági kapcsolatai sem, akik némi „vádalku” keretében információkat adtak volna át a rendőröknek róla.
A zsaruk, tehát évekig a sötétben tapogatóztak, a whiskys pedig egyre vakmerőbb rablásokat követett el. Jellemző volt rá, hogy alaposan felkészült a kiszemelt bankkal kapcsolatban. Többször terepszemlét tartott, és még azt is felmérte, a riasztás után mennyi idő alatt érhetnek ki az esetkocsik. A 27-ik rablása azonban balul sült el. Egy szemtanú ugyanis nem a 107-es segélyhívót, hanem közvetlenül rendőr ismerősét hívta mobilon, miszerint tanúja volt egy pénzintézeti rablásnak. Így a rendőrök a becsült időnél jóval korábban érkeztek a helyszínre. Már elfogása előtt is sokan drukkoltak a hatóságokat kijátszó, egyszeri szegénylegény imázsát magára húzó rablónak. Ám, kultfigurává fél évvel későbbi szökése után vált (egy szombat délelőtt szökött meg a BRFK Gyorskocsi utcai fogdájából). Ekkor, pólókat nyomtattak Whiskys – Rendőrség 27:1, vagy Free whiskys felirattal, MC Orelmüller német nyelvű balladában dolgozta a whiskys történetét, egy amerikai újságíró dokumentumregényt írt róla, Ganxsta Zolee pedig rapszámban emlékezett a Csiki Párduc kalandjairól.
Ambrus Attilára 2002-ben 17 év börtönt szabott ki a bíróság, azonban jó magaviselete miatt 2012. január 31-én feltételesen szabadlábra helyezték. Az elfogása utáni időszakban is sok rajongója maradt. Csala Zsuzsa segítségével pl. a börtönben leérettségizett, kerámiakészítéssel foglalkozott. Angolul tanult, és haditudósítónak készült. 2009-ben a Dunaújvárosi Főiskolán kommunikációból diplomázott. Julian Rubinstein könyvet írt róla A viszkis rabló balladája címen, majd filmet is készített róla, amelyet az Investigation Discovery csatorna Szökésben c. sorozatában 2010. április 25-én adott le. Miután 2012-ben szabadult a börtönből, folytatta a börtönben elkezdett kerámiakészítést. Egyedi kerámiákat készít, jellemzően vázákat, bögréket, korsókat, amelyeket vásárokban árusít. Saját honlapot hozott létre, ahol megtekinthetők a kerámiák fotói.
http://www.ambrusattilakeramia.hu/
A saját weboldalán olvasható hitvallása: „ mindegy hogy mit csinálsz, de azt csináld jól!”
dalnoky
Új hozzászólás