Még mindig érzem…

A kőház, amelyben megszámlálhatatlan sok tudós és diák megfordult már

Eltelt egy újabb félév, hogy ott jártam, Magyarország apró földi paradicsomában. Ott, ahol a csend zenéje és modern világ moraja egymással kéz a kézben jár, ahol nincs holnap, csak ma és mi – Noszvaj – Síkfőkút.

Helyszínünk a Debreceni Egyetem kőháza, a Soó Rezső Kutatóház. Egy igen méretes építmény, benne a múlt rendszer, a szocreál ikonikus, jól ismert darabjaival, a szekrényekkel, az emeletes ágyakkal, a vadásztrófeákkal. Mindez Egertől nem messze, a csend és nyugalom szigetén. Noszvaj területén, ahol lassan 15 esztendeje már, hogy a lélegzetvétellel hazánk legtisztább levegője járja át a testet.

No, de miként kapcsolódik ehhez a természeti csodához a cívisváros évszázados egyeteme? A kutatóház magányát az erdő közepén félévente a különböző szakok töltik meg élettel, így például a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék egyetemi polgárai. Magam is lévén e jeles és jövőt formáló társaság tagja, ezúttal sem hagytam ki a síkfőkúti látogatást. Az egyetemi félévek egyik, alighanem legjobban várt, legtartalmasabb eseménye ez, amelyet valamennyi résztvevő rendre izgatottan vár. Nem csupán szakmai kirándulás ez, nem is nyaralás. Amolyan lehetőség, amelyet erősen ajánlott kihasználni az érintetteknek. A Debreceni Egyetem ezt a kutatóházat olyan becsben tartja, hogy ez az intenzív élmény még hetekkel később is ott fog élni azokban, akik kettő és fél csodálatos és feledhetetlen, igen mozgalmas napot filmnézéssel, beszélgetéssel, szakmai tanácskozással töltenek el, majd levezetik a fáradalmakat néhány frissítő ital kíséretében.

Ez azonban csupán az egyik fele, hiszen a testi élmény már vitathatatlanul megvan. Síkfőkút azonban épp úgy alkalmas a gondolkodásra, mentális munkára, akár a fizikai cselekvésre, némileg mégis elvonulva a külvilág rohanó zajától. Az érzelmekre képes hatni a természet által talán utolsó ilyesfajták egyikeként uralt környezet az erdő utánozhatatlan csörgedezésével, a tó látványával. Az érzelmek kerítik hatalmukba az embert, jelen esetben az ifjúságot, amelyek arra késztetnek, hogy a hazaindulás nehéz legyen, hiszen ilyen napok után, ilyen helyen jön rá az ember, miért is olyan fontosak ezek a közös napok.

Már hazajöttem. A cimborákkal, oktatókkal - akiknek hatalmas tudásával minden szava arany –, egyetemi polgártársakkal zajlott a munka, de a szórakozásnak is átadtuk magunkat. Mégsem vagyok fáradt, itthon vagyok, egészen régóta, de még mindig érzem, milyen is volt ott, ahol bármi történik, az ott is marad. Mégis mindenkinek látnia kell. Azt hiszem, a tudás valóban hatalom.

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.