Az első felhang általam generált. A művész úr nem tehet róla. Egyik magántanítványom nyolcadikos és éppen Ady a tananyaga. Belenéztem tankönyvébe, és komolyan felháborodtam.
Országot járó debreceni kőműves mester mesélte a következő történetet.
Néhány éve, Siófokon, egy hirtelen gazdagodott, harmincas éveit taposó férfi, komoly terepjáróval és jó adag nagyképűséggel, kacsalábon forgó nyaraló építésébe fogott.
A nénike az ABC előtt ácsorogva pénzt számolt. Markában cincogtak a forintok. Miközben egyik kezében kicsinyke vagyonát szorongatta, másikkal zsebeiben kotorászott, hátha tetten ér egy-két huncutul bújócskázó ötforintost. Az élet azonban rideg, érzéketlen. Maradt annyi, amennyi.
A csoportok létszáma tucatnyi, legföljebb. A csoport egy, családiasan próbált kialakítású körletben(?) létezik. A javítós csoportok hálóiban négy emberke tölti az éjszakát, rendes ágyakon, szőnyeggel, polcokkal, virágokkal otthonosabbá tett szobákban. Ebből következően három háló van egy csoport-körletben.
A Gambrinus közben harminc éve működik a Bihar Antikvárium. Több ezer régi könyv bemutató és árusító helye. Térképek, fotók, bakelit lemezek bővítik a választékot. Az új könyvek iránt érdeklődők is megtalálják olvasni valóikat. A könyvkereskedésben nemcsak eladás, hanem felvásárlás is folyik. Különböző okok miatt főleg magánszemélyek, ritkábban intézmények kínálják eladásra könyveiket.
Dobozi utca 2. Fogalom városunkban, a hajléktalanellátás központjaként ismert. Előtte konténert helyeztek el, melybe minden jó szándékú, segíteni akaró ember bedobálhatja megunt, de jó állapotú, továbbra is hordható ruháit, cipőit.
Hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került a Katalin napi DISZ bál. Chilli Étterem és Kávézóban november 22-én este hét órakor kezdődött rendezvényre a DISZ Közéleti, Kulturális és Sportegyesület várta tagjait, pártolóit, barátait.
125 éve, 1889-ben született a fővárosban, s 1963 őszén halt meg ugyanott. Apja ügyvéd volt, anyja, Winternitz Flóra, aki a zsidó vallásból még a gyermekek születése előtt katolikus hitre tért.
Reggel, hét óra kilenc perc, Füredi utca-Egyetem sugárút sarok. Savanyú, sírásra görbülő, nyűgös napkelet. A borulat fölött világító égitestünk sugarai esélytelenül kísérleteztek a párapaplan áttörésével. Talajszinten álmosan, bágyadtan magukat vonszoló emberek. Autókban zöldre váró vezetők tért ölelő ásításokkal kívánkoztak vissza a pihe-puha paplanok alá. Ha igyekeztek volna, az éjszakai ágymeleg még visszafogadta volna őket.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.