Mindössze 23 esztendős, de uralja a magyar slágerlistákat. Szombat este Debrecenben lépett fel Dzsúdló, hazánk egyik leghallgatottabb pop-trap előadója, akinek hangzásvilága és stílusa kétségtelenül a legegyedibb.
Diszkókorszak, 80-as évek, villogó fények, neonok, nem utolsó sorban játéktermek. Minderre alighanem már csak szüleink emlékezhetnek, Debrecenben azonban a flipper és az örökzöld videójátékok feltámadtak.
Ünnepélyes átadása után bemutató körbevezetést tartottak a Csokonai Fórumban. A magyar kultúra és Debrecen színi életének új fellegvárának bejárását a Csokonai Színház színészei vezették.
A Csokonai Fórum – Debrecen legújabb színházi tere – Szabó Magda Für Elise című műve színpadi adaptációjának díszelőadásával nyílt meg augusztus 23-án.
Az augusztus 20-i, debreceni programok belvárosi zárásaként a Kossuth téren bemutatták az István, a király című, csaknem negyven esztendős, legendás rockoperát. A Szörényi Levente – Bródy János által alkotott mű egyszerre monumentális, lenyűgöző és aktuális.
Tavalyi siófoki helyzetjelentésünkhöz képest eltelt egy év. Sok minden módosult, mind szemmel látható, mind pedig inkább az érzékek számára észrevehető változás történt. Egy valami azonban örök és megunhatatlan: az igazi pezsgő balatoni nyár.
Befejeződött a Campus Fesztivál zárónapja is, amely legalább olyan pazar felhozatalt vitt a színpadokra, mint az előző napi bulik. Ezúttal sem maradtunk külföldi sztárfellépő nélkül, de volt rock and roll, rap, trap, pop, alternatív, sőt, még szakadó eső és viharos szél is – szó szerint.
Célegyenesbe érkezett a 2022-es Campus Fesztivál, hiszen túl vagyunk a harmadik napon is. A pénteki sztárparádé újabb tízezres tömegeket vonzott a Nagyerdőre, s nem csupán a zene szerelmesei érezhették jól magukat.
Alig hagyták el a fesztiválozók a nagyerdei stadion területét a nulladik napon, már kezdetét is vette a fesztivál első (szigorúbban nézve a második) napja. Mondanom sem kell, ugyanakkora lendülettel vetették bele magukat a fiatalok, mint szerdán, a hangulat egy szemernyit sem csappant meg.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.