Május végén, június elején mintegy két hetet Kínában töltött Pinczés István rendező, aki a Csokonai Színház közelmúlt évtizedeinek egyik legsikeresebb színházművésze.
„Az időjárás is kedvezett és a szervezők is jó munkát végeztek, mert a résztvevők elégedetten szóltak arról a családi napról, amelyet szeptember 18-án, vasárnap tartott a DISZ Közéleti, Kulturális és Sportegyesület, valamint a DISZPolgár magazin szerkesztősége a Debrecen melletti Fráter tanyán.”
A Hajdú-bihari Napló április 25-ei számának utolsó oldalán érdekes recept található. A dobálós rétes hozzávalóiról és készítése módjáról olvasható. Finom lehet, de az nem derül ki, hogy miért dobálós. Talán, mert a rétesalapra rámorzsolják a túrót, vaníliás cukrot, mazsolát, a tejben kevert tojásokat rálöttyintik.
Idén tavasszal is összegyűlt az ázsiai kultúra szerelmeseinek embertömege Debrecenben, a Tócóskertben. A Medgyessy Ferenc Gimnáziumban idén 9. alkalommal rendezték meg az Országos Szerepjáték Anime és Képregény Eseményt, röviden az OSzAKE-t.
Weisz György vagyok, debreceni lakos. Engedje meg, hogy a nagy nyilvánosság előtt köszönjem meg Önnek azt a felejthetetlen, csaknem három órát, amit nekem és még majd' ezer nézőnek szerzett vasárnap, február 26-án este a Kölcsey Központban.
Az utóbbi napokban a Facebook számtalan idővonalán is megjelent az alábbi felhívás: Kedves Barátaim, Ismerőseim! Szükségem lenne sok emberre egy nemzetközi könyvcseréhez.
Nem vállalt túl nagy kockázatot a debreceni Csokonai Színház vezetése, amikor műsorra tűzte Moliére Dandin György, avagy a megcsúfolt férj történetét. A vígjáték szinte biztos siker.
A Bakator cirkusz évek óta július utolsó hétvégéjén érkezik a falunkba. A Szegfű utca végén van egy viszonylag nagy, beépítetlen terület, amelyet két oldalról kocka házak kerítései szegélyeznek. Az utolsó ház után már csak a végeláthatatlan kukoricaföld következik.
A férfi két percig, mint a profi balett táncos, spiccen tipegve lejtette romantikus táncát. Nemzeti viseletbe öltözött táncosok levegőbe ugrásból térdre esett motívumokat mutattak be vagy térden forogva járták körbe a színpadot.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.