Zárkában a rab az ágyán ülve, kedvese fényképét szorongatta: - Fényképedet tartom kezemben. Egy pikoló sör mellett mosolyogsz. Üde fiatalságod lenyűgöz, tündéri mosolyod rabul ejt. Emlékszem, arcod selymének érintése érzéki örömök tárháza. Szemed kékje a tenger türkizével vetekszik. Tested domborulatai, vénuszi tökéletessége, kitörölhetetlenül maródott emlékezetembe. A mintaszerűség, a tökéletesség voltál. Lelkemben ezer virággal varázsoltál tavaszt, égi boldogsággal, földi gyönyörökkel dúsítottad azt…