Művelődés

Dr. Kardos Albert emlékére, halálának 75. évfordulójára alcímmel jelent meg nemrég egy könyv Debrecenben. A szerkesztő Halmos Sándor, aki a debreceniek körében ismert zsidóság kutató - és talán ennek okán nincs is igazán jelentősége a szerzőnek.

„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat...”

A sajtó nyelvében sűrűn előfordulnak indokolatlanul hosszú, úgynevezett „kígyómondatok”. Vannak, akik – tévesen – azt gondolják, tömörebben fejezik ki magukat, ha egyetlen mondatba zsúfolnak minden körülményt. Pedig értelemzavaró, ha szerfölött sok adatot, gondolatot akartunk kis helyre összepréselni.

Pontosan 30 éve annak, hogy a magyarok által elindított forradalmi eseménysorozat megdöntötte a Romániában uralkodó kommunista Ceausescu-rezsimet. A mindössze néhány nap alatt lezajló harc harminc év távlatában Európa egyik legnagyobb horderejű forradalmaként és a szólásszabadság kiemelkedő diadalaként vonult be a történelembe.

A funkció nélküli túlzások, a brutális, a fantasztikus, a horrorisztikus, továbbá az egyre több személyre alkalmazott sztár, királynő, legendás és hasonló szemléletes, de öncélúan nagyzoló szavak, kifejezések egész légióját vonultatja fel a média; gyakori a nyelvi fennhéjázás. Ennek következménye aztán gyakran a jelentéstaszítás, sőt a szótévesztés.