Amikor Balmazújváros központjában sétálok, sosem tudom figyelmen kívül hagyni az impozáns megjelenésű, egykori grófi rezidenciát. A város egyik üde színfoltja a nemrégiben, stílusának megfelelően felújított Semsey Kastély. Szépségével kitűnik a városi szürkeségből, és vonzza a tekinteteket.
Ember nem gondolná, hogy szűkebb környezetében is mennyi érdekesség, látnivaló található. Gyakran tud is róluk, de különböző okok miatt mégsem keresi fel, ismeri meg.
Bárhol járunk a világban, azt látjuk, hogy a népi hagyománynak, táncnak, zenének óriási összetartó ereje van minden egyes kultúrában. A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvároson sincs ez másképp.
Az egyetemen hallgatói kérdezték a nagytiszteletű professzort: - Tanár úr, hogy lehet valaki annyira művelt, mint maga? A kérdésben volt őszinte érdeklődés, de időhúzás és terelés szándéka is, amellyel az aznapra tervezett, nehéz témát boncolgató előadást napolták volna. Az egyetemi oktató vesszőparipája a műveltség.
Jónéhány évvel ezelőtt, amikor kisebb középsulisként egy rajzórán filmet néztünk a festészetről, néhány alkotás a képsorok között megragadott. Mint később kiderült, valamennyi, engem különösen megérintő kép egy és ugyanazon művész munkája. Akkor egész életemre megjegyeztem a nevét…
A debreceni Crystal Antikvárium tulajdonos-vezetője, Asztalán Péter immár huszonegyedik alkalommal rendezte meg hagyományos könyvárverését. A különleges kulturális eseménynek október utolsó napján a Grand Hotel Aranybika Hajós Alfréd terme adott otthont.
Napjaink rohanó médiauniverzumában egyre eltörpülnek, halványulnak azok az egyetemes kulturális értékek, amelyek a nem túl távoli múltban egész nemzedékeket határoztak meg. Ünnepelt csillagok, példaképek voltak a színészek, operaénekesek.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.