A napokban az interneten szavazás zajlott hazánk legrosszabb minőségű útjairól. A Duna sok mindenben vízválasztó (munkalehetőség, fizetés, élhetőség), így az utak állapotát tekintve is.
Napok óta esik. Extrém mennyiségű csapadék hullott. A meteorológusok a következő napokra is kiadós mennyiségeket jósolnak. Az égi áldás kinek jó, kinek rossz.
Az óbudai önkormányzat giccsadó bevezetését fontolgatja. Azokra az építményekre vetnék ki, amelyek nem illenek a városképbe, azaz hivalkodó, giccses, ízléstelen.
Összetalálkoztam volt kollégámmal. Sietősnek tűnt a dolga. Nemsokára ki is derült: nem ok nélkül. Azért megállt néhány szóra. A szokásos „hogy vagy?” után, a legutóbbi emléket felidézve érdeklődtem: - Ott vagy még?
Debrecenben nem változik semmi. Miért? Akik tehetnék, nem akarják. Nekik úgy jó, ahogy van. Busás a fizetés, jut a Széchenyi kártyából, Erzsébet utalványból, amit például a pedagógusok csak hírből ismernek. Kifizetődő lojálisnak lenni a hatalomhoz.
Biztos láttak már mamókát, amint a kormányra görnyedve, meredten előre nézve vezeti Trabantját, vagy hasonló korú papókát harminccal cammogva a belső sávban.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.