Várospolitika

Munkakereső kalandba bonyolódva egyszer csak az utca zajába nem illő kellemes hangokat hallottam: „A Kúriának igaza van! De mi ezt nem hisszük.” Hisz ez a hang egy hangtölcsérből jött, transzparenseket, zászlókat cipelő csendes-szerény emberek előtt járó magas, szép kabátú, aktatáskás fiatalember bátor szájából. Nem mondta sokszor, három-négy mondatot mondott, s az utca zaja monoton lett, s benne ez a vékonyka hang egyre erősebb.

A nő negyven év körüli. Haja zsíros, csomókban lóg alá. Szeme karikás, kialvatlanságtól piros. Arcán elkent piszokfoltok. Ruházata ellentéte fizimiskájának, viseltes, ám pedánsan tiszta.

Nem kell kérnünk, hogy az egyik legszebb imánkat kifordítva azt rimánkodjuk: mindennapi szemetünket add meg nékünk ma. Mert a városi gondoskodás megadja, legalábbis a Lórántffy Cegléd utca sarkán lévő, kis ligetnek indult szemétlerakóhelyen.

Kormányváltáskor Pintér Sándor belügyminiszter jelezte: „látszólag romlani fog bűnügyi statisztikánk”, mert jobb munkát vár a rendőrségtől. Ehhez képest 2011-ben 245 ezer, 2012-ben 274 ezer ügyben zárták le eredménytelenül a nyomozást. Rendszerváltás óta soha nem volt ilyen magas ez a szám. A belügyminiszter azt is ígérte, hogy három hét alatt közbiztonság lesz az országban. A lakosság mást érez…, s jól érzi, mert 1999 óta a legtöbb, 472 ezer bűncselekmény jutott a rendőrég tudomására… és mennyi nem!

Maróthi György (1715- 1744) matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője, a Kollégiumi Kántus megalapítója megérdemelt volna Debrecentől tekintélyesebb utcát a mostaninál.