A történelem ismétli magát. Ez esetben azonban az ismétlés nem a tudás anyja. Hiába a korábbi tettek tanulságai, a későbben élők gyakran megfeledkeznek róla.
Ilyen volt Hitler csapatainak Moszkva elleni menetelése, majd megfutamodása. Tél tábornok is keserítette a nyári ruházatban harcoló németek dolgát. A náci vezér nem tanult Napóleon oroszországi kudarcából. Nem tanultak azok sem, akik újra államosítanak. Az állami központosítás lassúvá, rugalmatlanná, bürokratikussá teszi a szervezeteket. Működtetése rengeteg pénzbe kerül. Főleg azért, mert a vízfej irányító apparátus a büdzsében jelentős pluszköltségként jelenik meg.
Lassan két éve újból államosították az iskolákat. Létrehozták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK) és járási alintézményeit, hogy a magyar oktatást gazdaságosabban működtessék.
Az utóbbi idők nevelés-oktatással kapcsolatos intézkedéseit csak gazdasági szempontok alapján hozták meg. A gazdaságossági törekvések is kimerülnek az oktatásból történő pénzkivonással. A hatalmi arrogancia arra sem méltatta, és jelenleg sem méltatja a pedagógus társadalmat, hogy megossza, megvitassa velük az őket érintő elképzeléseket. Az érintettek hiába ágáltak, észérvekkel, szakmai észrevételekkel véleményezték a központosítási szándékot, utasították el, az illetékesek strucc módjára viselkedve, a parlamentben keresztülnyomták a tervezetet. Eredménye a feladatát ellátni képtelen, drágán, veszteségesen működő intézményfenntartó rendszer, a pedagógusnyomorító, értelmetlen és arányosan meg nem fizetett munkaidő emelés.
Kísértetiesen hasonló zajlott le a II. világháború utáni Magyarországon. Az iskolák akkori és mostani államosításai csak az idő múlásában érzékelhetők, szándékaiban, módszereiben ugyanaz. Kezembe került Nagy Józsefné, létavértesi nyugalmazott igazgatóhelyettes dolgozata. A nagylétai (1970-ben Vértessel egyesülve vált Létavértessé) iskolák 1948-as államosítására emlékezett.
1948-ra, a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt annyira megerősödött, hogy az ország vezetésében valós hatalomra tettek szert. Az év tavaszán döntöttek az iskolák államosításáról. A vallás ellen meghirdetett harc részévé tették az oktatási intézmények központosítását, mert jelentős hányada a történelmi egyházak, vallási felekezetek fennhatósága alatt működött. Elhatározták, hogy a gyermekek nevelés-oktatását kiveszik a klerikális irányítás kezéből.
A nagylétai járás pedagógusait Nagylétára rendelték, ahol az államosítás szükségszerűségéről, egy pártközpontból kiküldött elvtárs próbálta meggyőzni a plénumot. Szerinte az egyházi iskolákban tanulók hátrányt szenvedtek, mert a papok zsarolták (a zsarolás okáról, mikéntjéről elfelejtett tájékoztatni) a tanulóifjúságot, szüleiket, valamint ellenszolgáltatás nélküli munkát követeltek a tanítóktól. Hibaként említette a túlzottan vallásos nevelést. Szerinte az ott folyó oktatás színvonala messze elmarad az államiétól. Sokan analfabétaként kerültek ki a padokból, maradtak ki az iskolákból. Kifogásolta az iskolaépületek állagát, az osztálytermek felszereltségét nem tartotta megfelelőnek. Mindezen hibákat, lemaradásokat az államosítás kiküszöbölné. Az egyházi iskolákban dolgozóknak fűt-fát ígért, ha „átigazolnak” az államiakba, aztán szavazásra tette fel a kérdést: ki szavaz az államosítás mellett? A tervezetet a megjelentek kilencven százaléka elutasította. A pártelvtársat a voksolás ilyetén alakulása nem rendítette meg, mindössze egy hanyag vállrándítás volt reakciója.
Az előterjesztéshez kevesen szóltak hozzá. Az egyik pedagógus az erkölcsi nevelés jövőjét firtatta. Az elvtárs kurta válasszal intézte el: majd lesz új etikai kódex.
A másik hozzászóló arról beszélt, hogy ő mindkét háborúban harcolt az orosz földön. Látta, hogy arrafelé mennyire üldözik a vallást. Az egész Szovjetunióban az erkölcstelenség lett úrrá. Ő magyar tanító, nem akar Lenin fiúkat nevelni. Az államosítás után mi lesz az ifjúsággal, ha a nevelésben a „lenini utat” kívánják követni?
Az elvtárs válaszra sem méltatta a felszólalót, hanem bejelentette, hogy a pedagógusok aktuális feladatairól folyamatosan kapnak tájékoztatást.
Az államosítás akkor is a pedagógus társadalom véleményének figyelmen kívül hagyásával erőltették keresztül. Akkor a kommunista párt hajtotta végre. Most a Fidesz. Nincs különbség: az egyik kutya, a másik eb.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás