Mindig felnéztem azokra az emberekre, akik pillanatnyi problémájukat szokatlan módon, és „csípőből” oldják meg. Emlékszem, tanonckoromban hogy csodálkoztam a MÁV fűtőház lakatosműhelyében, amikor egy reggel az öreg Nánási konzervet bontott. Nem konzervbontót használt. Se nem éles bicskát. Odaállt a bakköszörűhöz, és a durvább kövön körbe köszörülte a májkonzerv peremét, és már lent is volt a teteje.
A seregben külön sportág volt a sörösüveg felbontása. Ebben Leszbi becenevű srác volt a bajnok. Bontotta derékszíj csatján, ajtó kilincsen, asztalszélen, egy másik sörösüveggel, keménykötésű könyvvel, palacsintasütő peremén, FA dezodorral, pingpongütő nyelével. Fel nem tudom sorolni, mi mindennel.
Most meg itt van Gyula barátom, aki húszéves Citroen kishaszon járművét ketchuppal polírozza fényesre. Nem ám boltban vásárolt drága kenceficével! Igaz, a meglepő felfedezését, a véletlennek köszönheti. A debreceni Nyugati utcán közlekedett, amikor a vele párhuzamosan haladó személygépkocsi ráhajtott egy üres ketchupos flakonra. A maradék sűrített paradicsom Gyula oldalajtójára fröccsent, amit csak másnap törölt le egy puha ronggyal. Legnagyobb meglepetésére a művelet után gyári fényben ragyogott az egyébként tökéletesen matt autó ajtaja. A biztonság kedvéért tett még egy próbát az otthoni ketchuppal. Az eredmény tökéletes volt. Most már csak az a kérdés, hogy nem piros autóknak is visszaállítja az eredeti fényét a hotdogízesítő?
dalnoky
Új hozzászólás