„Jó éjszakát!” címmel, első alkalommal rendezte meg a bor és kultúra helyi ünnepét a Mádért Kulturális Nonprofit Kft. június 28-29-én. A szervezők az ország távolabbi vidékeiről, de külföldről is szívesen várták az érdeklődőket. Huszonegy helyszínen bonyolított esti, éjszakai rendezvényeken szerepelt pincelátogatás, borkóstolás, koncertet adott Presser Gábor és Varnus Xavér, nem is akármilyen környezetben.
Mád Miskolctól keletre, 40 km-re található. Tokaj-hegyalja települése. ahol mindig csak keresztülhajtottam. T-alakú település, s a betű szárát alkotó völgybe, a falu központjába sohasem tértem be. Most adódott az alkalom.
A faluba érve útonállók akadályozták a beljebb jutást. Nem haramiák, polgárőrök kértek nagyon szépen, hogy hagyjam a kocsit a kijelölt helyek valamelyikén, és gyalog közelítsem meg a helyszíneket. Úgy is lett, bár furcsállottam a szűk utcák erős forgalmát. Nyugtatgattam magam: biztos az ott lakók. Ebbéli hitem azért megingott, amikor a Szentháromság templom előtt vészes mennyiségű kocsi gyűlt össze, hogy tulajdonosuk Varnus Xavér orgonaművész műsorát megnézze, meghallgassa.
Miután leparkoltam, látogatási tervet készítettem, így célirányosan a zsinagóga megkeresésére indultam. Mindössze száz méter trappolása eredményeként feltűnt a 2005-ben felújított épület, ahol este Presser Gábor készült koncertet adni, ezért a polgárőrök már senkit sem engedtek be. Kérésre azért bekukkanthattam. A tóra tekercs tartón állt Pici bácsi elektromos zongorája. Tavaly Debrecenben, a Kölcseyben élvezhettem a most előadandó műsorát. Több mint ezer szerzeményéből mazsolázgatva állította össze a repertoárt. A Kölcseybe vendégként hívta Falusi Mariannt, Rúzsa Magdit és Szabó Tamás szájharmonikást. Most csak utóbbi kísérte el a zeneszerzőt, zongoristát.
A zsinagógából kifelé jövet váltottam néhány szót Fehér Barnabással, aki elmondta, hogy ötven éve gondnoka az épületnek. Házassága után, huszonöt évesen szegődött az egyházhoz. Hetvenhat évesen is rendületlen gondozója az egyház házának, gyülekezetének.
- Kóser ház – mutatott a felújított épületre. - A második világháborúban elhurcolták a mádi zsidók kilencven százalékát. Az épület gyülekezet nélkül maradt. Sok más zsinagógával ellentétben nem lett belőle tsz központ, bútorraktár vagy bármi más, csak az enyészetre hagyták. Tehát azért kóser, mert nem szentségtelenítették meg.
Az öreg gondnok a karzatra mutatva folytatta:
- A nők nagyon veszélyesek a férfiakra, ezért csak a karzaton foglalhattak helyet. Sőt a férfiak elől el is függönyözték őket, hogy az erősebb nem tagjait kacér pillantásokkal ne zavarják vallási elmélyülésükben.
A kedves, készséges gondnoktól búcsúzva indultam tovább. Az utcákat járva szép és érdekes épületekre leltem. Módos polgári házak, amelyek bizonyították, hogy a borból, szőlőből jól meg lehetett – és szerintem most is –, jól meg lehet élni.
Az egész völgyben jól hallhatóan hangolt a Kerekes band, a mádi rendezvények leghangosabbik részvevője. A világzenét játszó alakulat ritka hangszerekkel felszerelkezve muzsikál. Elektronikus hangszeres aláfestéssel koboz, pásztorsíp, háromhúros bőgő adta szerzeményeik egyedi hangzását.
A római katolikus templomhoz érve polgárőröktől érdeklődtem. A szigorú sárgamellényesek már nem engedtek be a templomba, de megtudtam tőlük, hogy Varnus Xavér saját orgonáját fogja megszólaltatni az esti koncerten.
A templom mellett 1885-ben készült borospince homlokzatát fényképeztem le.
A Batthyány utcán bormúzeumot építenek. 250 millió forintos uniós támogatásból valósul meg a beruházás. Különben bizakodóak a hegyaljai borászok. Úgy tudják, a kormány a közeljövőben számtalan pályázatot ír ki borászati beruházások finanszírozására. Személy szerint nem lepődtem meg, mióta tudom, hogy Orbán Viktornak Sárazsadányban van, Demeter Ervin a Borsod-Abaúj-Zemplén (B.A.Z.) Megyei Kormányhivatal vezetője pedig Mádon rendelkezik nagyobb szőlőbirtokkal, Mengyi Roland a B.A.Z Megyei Közgyűlés elnöke pedig Tokajban kíván szőlőterületet vásárolni, Tokaj és Tarcal között pedig kastélyt nézett ki magának.
A Batthyány utca végén találtam rá az este – számomra - legérdekesebb helyszínére, a Holdvölgy Pincészetre. A XXI. század borkészítő üzeme. Modern épületek, modern eszközök. A saválló, rozsdamentes acélokból készült szőlőmegmunkáló prések és tartályok megtöltötték a pincészet földszintjét. Például a szőlő préselése légmentesen történik, az így nyert must, majd a belőle erjesztett bor hosszú évekig megtartja friss, gyümölcsízekben gazdag aromáját. Kotay László borászati dolgozó elmondta, hogy a pincészet telephelyén, a teljes gépesítettség okán mindössze egy borász és három borászati dolgozó látja el a feladatokat. A huszonöt hektáros szőlőterület megművelésére napszámosokat alkalmaznak, akik ötezer forint napszámot kapnak. Hordós és tartályos borokat állítanak elő.
A bevezető után „lemerültünk” (egy csoporthoz csapódtam) a mélybe. A pince két kilométer hosszú, háromszintes, százkét ága és hat kijárata van. Az eredeti pince 1866-ban készült, ezt modernizálták, bővítették. A hely morbiditása, hogy a pince egy része a temető alatt húzódik. A labirintusban haladva megtekintettük a készülő bormúzeum pinceágát. Ott a bemutatandó borokat üvegtrezorokban fogják elhelyezni.
Továbbhaladva következett a meglepetés borkóstoló. Kotay úr sötétzöld üvegből töltötte a poharakba a 2007-es évjáratú furmintot. Én csak néztem, illetve szagoltam, mert vezettem.
A barangolás során egy nagyobb terembe jutottunk, ahol a plafonról fura, Zeppelin léghajókhoz hasonló rézformák csüngtek. Egy-egy „Zeppelin” alatt körök voltak rajzolva. Ha odaálltunk, akkor a furaságokból különböző hangok szólaltak meg: harangzúgás, madárcsicsergés, satöbbi. Ha mindegyik alá állt valaki, akkor olyan vérfagyasztó hangzavar keletkezett, amelyik egy „lájtosabb” horrorfilm kísérőzenéjének is beillett volna. A horrorérzést újabb adag bor oldotta. 2008-as évjáratú Sárgamuskotályos következett.
A pince mélyebb részén jártunk. Látszott a leheletünk. A régebbi ágakban bóklászhatunk, mert a falakon vastagon állt a nemes penész.
A harmadik kóstolóhelyen társaim 2007-es birtok válogatást kortyolhattak. Ez a bor - szó szerint – szemenként leszedett, válogatott szőlőszemekből készült. Én megpróbáltam az ízét elképzelni, de a helyettem is fogyasztók cuppantásai ráébresztettek arra, hogy a fantáziámat messze meghaladó finomságú lehetett a nedű.
Felfelé menet még megtudtuk, hogy a birtokon hárslevelűt, kabar szőlőt, muskotályost és zétát termesztenek.
A felszínen felmásztam az épület tetejére. Könnyen tehettem, hiszen lépcsőkön juthattam fel. A tető parkosított, panoráma kilátással. Sőt, a tető egy része üveg, melyen keresztül az alattam lévő fémtartályokra tekinthettem.
Száz szónak egy a vége: a pincészet meglátogatása pazar élménynek bizonyult.
Némi politikai indítékkal is terveztem Demeter Ervin (B.A.Z. Megyei Kormányhivatal vezetője) fideszes politikus Demetervin nevű pincészetének felkeresését. Az ízléses külső bíztató belsőt ígért, de komoly pénzeket kértek egy látogatásért, így inkább lemondtam eme élvezetről. Amikor érkeztem, éppen a feleségével távozott a volt titokminiszter, úgyhogy csak a hátukat láttam. A felesége szintén borbizniszben „utazik”. A Demetervin honlapjából kiderült, hogy Demeterék a pincészet mellett étteremláncot is fenntartanak.
A mádi barangolásba belefáradva búcsúztam a településtől. A polgárőrök még mindig ott álltak, de inkább guggoltak kijelölt posztjaikon. Gondolom, a pokolba kívánták már az egészet, szívesen lepihentek volna, ám első a kötelesség. A rendezvények hajnali négyig tartottak, úgyhogy guggolhattak még eleget.
Somogyi Ferenc
Képgaléria: ITT
Új hozzászólás