Ilyen sincs mindennap

Barátságos zászlócsere

A katari válogatott a világsztárokkal felálló Portugáliával csapott össze a Nagyerdőn szombaton. Amolyan igazi, nemzetközi nívójú, elképesztő hangulatban. Szó szerint.

Amikor megérkeztem, elsőosztályú sajtós beléptetés fogadott. Elegánsan öltözött ifjú hölgyek akasztották a nyakamba a passt, kedvesek, közvetlenek voltak, élen a FIFA által delegált angol anyanyelvű lánnyal. Valami ilyesmire számítottam. Ellenben azzal, ami a stadionba lépve fogadott. Nem igazán vagyok itthon hozzászokva a keleti dallamokhoz, mégis kellemesen hatott a - jó eséllyel - katari popválogatás. Egymást követték az arab slágerek, de a zenefelismerő applikáció most cserbenhagyott. Nagyjából félháznyi közönség, csak egy kicsit furcsa volt, hogy most nem a Loki-címert látom, nem a Vasutas indulóját és többnyire nem a magyar szót hallom, a szalaghirdetéseket meg nem értem, még akkor sem, ha egyáltalán a betűket el tudom olvasni. Egzotikus hangulat.

A keleties idillt jó negyedórával a meccs előtt ijesztő esemény szakította félbe, a lelátón ugyanis egy szurkoló, nem messze tőlem, rosszul lett. A drukkertársak csápoltak, a mentősök nehezen vették észre a jelzést, de aztán hősiesen avatkoztak közbe. Újraélesztésre is szükség volt. És szerencsére győztek. Megható tapsvihar közepette vonultak ki a hordágyon fekvő beteggel, aki azóta remélhetőleg már talpon van. 

A meccsnek tehát nem volt akadálya. A portugálok nevükhöz méltóan kezdtek, az első nagy helyzet mégis a „hazaiak” előtt adódott. A negyedik percben a tizenhatoson belülre jutott a labda, egy kigurítás, igazítás, lövés…kicsivel fölé. Nem egész 5 perc múlva egy kapufa. A szerbek elleni sima vereség után Katar feltámadni látszott. A portugál kapusra, Anthony Lopesre fontos szerep hárult, nagy védéseket kellett bemutatnia. Aztán 22 és fél perc után mégis a jóval esélyesebb, higgadtabban játszó, egykor a legendás Eusebiot is felsorakoztató Portugália szerezte meg a vezetést, Andre Silva magabiztos befejezésével…meg a másodikat is, kettő perccel később, Otavio fejesével. A barátságos jellegű meccs következő jelentős eseményét egy piros lap jelentette, a katariak kapusa ugyanis támadót buktatott a tizenhatos előterében, a videobíró pedig megváltoztatta a játékvezető első ítéletét. Félidőben 0-2, a pályán lévő emberek aránya pedig 10-11. A néha felerősödő, ütemes taps hangulata korántsem hasonlítható össze azzal, amit a magyar szurkolók képesek alkotni, az márpedig igazi futballhangulat, akár tetszik a FIFA-nak, akár nem. No, de ez egy másik téma.

A második felvonás kemény portugál nyomással indult. Katari támadásra esély sem mutatkozott, de a közönség végig mellettük állt, néhány kisebb portugál-szimpatizáns csoportot leszámítva. Silváék góljainál azért persze jópárezren talpra ugrottak a csaknem tizenötezerből. Ami röviden jellemezte a portugálokat: a végletekig vezetett akciók, hibátlan belső helyezkedés, rengeteg passz. Katarnak alig sikerült beleszólni. Aztán a 61. percben kontra, szöglet, fejes, gól: talpon a stadion, Hassan Abdelkarim az ünnepelt, 1-2! A vége előtt 3 perccel a közönségkedvenc Bruno Fernandes le is zárta, tizenegyessel 1-3! 

Pörgős, pikáns meccset láttunk, meg tartalékos csapattal is mesteri megoldásokat alkotó portugálokat, becsülettel küzdő, megállni nem akaró katariakat - hát ilyen sincs mindennap a Nagyerdőn! 

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.