Ki ne hallotta már vagy kívánta magának, hogy nyáron hóhányással, télen pedig balatoni úszómesterséggel keresse betevőjét, azaz munka nélkül kapja fizetését.
Köztudottan nehéz a pénzszerzés. A tisztességes munkával szerzett jövedelmet állandóan keveselljük. Az a mondás is tartja magát, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Aztán minimálbérért nem szaggatja magát a munkaerő. Akkor, hogy is van ez?
Ami biztos: a munkát, jól-rosszul, megfizetik. A munkavállalón múlik, hol adja el szakértelmét és munkaerejét. Egyre többen külföldön. A hazai bérek két-háromszorosát keresik. Ezért elviselik a honvágyat, szeretteik hiányát, az idegen kultúrát vagy a kiközösítést. De vajon meddig? Türelemmel, kitartással az adott ország társadalmába asszimilálódhatnak, vagy választható a határozott idejű külhoni tartózkodás, s adott idő alatt minél több jövedelemre szert tenni.
Az itthon maradottaknak is két választása lehet: dolgoznak, vagy lopnak. Az utóbbi esetében addig jár a korsó a kútra, míg elfogják. A pénzszerzés tisztességesebb módját választók sok munkával, gyakran másod-, harmadállások vállalásával juthatnak kívánt céljaik megvalósításához szükséges, biztos megélhetést biztosító jövedelemhez.
A szemfülesek és a szerencsések jutalma az álommeló. Jókor kell, jó helyen lenni. Két éve egy csendes-óceáni kis sziget turizmusának fellendítéséhez kerestek egy fő munkaerőt. A nyertes pályázónak annyit adtak feladatul, hogy a szigetre érkezőkkel beszélgessen. Tavaly Szarvasra kerestek ifjú párt, akikre a város népszerűsítését bízták, mindezt kötetlen módon és munkaidőben. Fáradozásukat mindkét helyen busásan honorálták.
Az előbbi két példától függetlenül kevés az álommeló, egyre azonban magam is rábukkantam. Nem, nem én lettem a szerencsés kiválasztott. A szabolcsi dinnyés falu, Nagycserkesz közelében, a dinnyeföld szélén akadtam a boldog munkavállalóra. Feladata egyszerű: őrizni a körülbelül egyhektáros földet. Ugye itt a dinnyeszezon, mindig akadnak, akik fizetés nélkül szeretnének egy kis csemegéhez jutni. A munkaerő ezt próbálja megakadályozni. Sátrát az útmentén verte fel (szó szerint). Előtte laticelen heverészett. Mellette könyvek (szerintem egyet naponta elolvas), balján tablet. Fején szalmakalap, amely alól időnként kisandítva ellenőrizte a terepet. Napjai nyugalmasan teltek, jelenléte visszatartó erő. Ha valaki mégis próbálkozott, egy gyors telefon a tulajnak és rendőrségnek, s mire a rosszban sántikáló eszmélt, már vagy jól elverték, vagy kattant a bilincs a csuklóján.
A modern kori dinnyecsősz mindössze azt sajnálja, hogy a dinnyeszezon mindössze két hónapig tart, de addig is nagyokat alszik, pihen, aztán majd lesz valami.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás