Harmincöt éves volt, amikor Budapesten meghalt hosszan tartó, súlyos (valószínűleg pszichoszomatikus) betegségben. Muzslyán született 1954-ben. Muzslya falu ma Nagybecskerek városrésze, egyik kerülete, polgármestere magyar. A Közép-Bánság legnagyobb magyar közössége él itt. Sziveri János a Szervó Mihály Általános Iskolába járt. Középiskolai tanulmányait Mostarban és Nagybecskereken végezte, majd az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanult. 1980-tól három évig szerkesztője volt az Új Symphosion című folyóiratnak.
Gyakran emlegették őt együtt a magyarországi kritikusok Szőcs Gézával és Peri Györgygyel mint „annak az új költői iránynak egyéni hangú képviselőit, akik a költészetet annak esztétikai vesztesége nélkül tudták politikai eszmék nyílt kifejezésének terepévé avatni” (Görömbei András). 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak. Szájbarágás című verseskötetéért 1988-ban neki ítélték a Vajdasági Írószövetség évi díját. Emlékének ápolására barátai a magyar irodalom legjobb teljesítményeinek támogatására Sziveri János-díjat alapítottak. 1993-ban Muzslyán megalakult a szellemiségét őrző Sziveri János Művészeti Színpad. Zalán Tibor, a barát és pályatárs így emlékezett rá: „Garabonciás alkat volt, nagyon szeretett vitatkozni és agyalni, de nem volt kiállhatatlan ember. Pontosabban, azokkal nem volt az, akiket becsült. Azt is meg kell, jegyezzük, ilyenek nem sokan voltak. (…) Sziveri kanonizálódni látszik. Ez pedig azt jelenti, hogy mindinkább kiveszik a köztudatból az a Sziveri-kép, amelyik leginkább lefedi őt magát és a Sziveri-jelenséget.”
(es)
A szellem beidézése
Felcsillan az üvegszem,
fogam hullik, öregszem,
de jó még a szimatom –
bőröm olcsón nem adom.Nem kell nekem jótanács,
szívem mint a fakopács,
Kalapálva alakul,
vegyétek ezt alapul.Tétova lábam fából,
a fák legjobbikából.
Tervszerűen tetoválok,
elrepülök, el is szállok.Kaffognak rám ebek –
lebegek csak, libegek.
Kanalam minden lében.
Vallok a magam nevében.Zászlóm veres,
hajam deres.
Verem is a mellem:
úgy hívnak, hogy szellem!Árnyékomnak vetülete
nincsen
becsületem
valamennyi kincsem.Mondjátok hát, mielőtt
síromból kikapartok,
mondjátok meg -
tőlem mit akartok?
Új hozzászólás