Óriási küzdelemben, utolsó pillanatban szerzett góllal nyerte meg a Dunaújváros elleni derbit a DVSC-SCHAEFFLER, ezzel eldőlt, hogy hatodik helyen zárja az idei bajnokságot. A mérkőzés előtt az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően a szezon legjobbjait is díjazta a klubvezetés.
Elsőként essen szó az évad legjobbjáról, egyben a csapat kapitányáról, Vantara-Kelemen Éváról, aki immáron ötödik szezonját száguldozta végig fáradhatatlanul a balszélen. Idén pedig a hangsúlyosabb szélsőjátéknak és a dinamikusabb csapatszerkezetnek köszönhetően minden korábbinál gólzáporosabb évet produkált.
Egy körrel a vége előtt kereken száz találattal áll, ezzel akciógólok terén a csapat legeredményesebbje. Gyakorlatilag gyenge mérkőzés nélkül játszotta végig a bajnokságot, önbizalmát remekül jelzi, hogy varázslatos cundergóljai a legfontosabb pillanatokban sem maradtak el. Példának okáért az Érd ellen egyenlő állásnál „húzta elő”, a Ferencváros ellen pedig kétszer is megcsinálta az élvonal (egyik) legjobb kapusával, Bíró Blankával szemben.
A gólkirálynő ugyanakkor az a Kovács Anna lett, aki pályafutása talán leggyengébb szezonját futotta tavaly Dunaújvárosban. Sokan a balkezes játékos hozzáállását kritizálták, mások szerint az újvárosi szakvezetővel ápolt rossz viszonya ment teljesítménye rovására. Amikor pedig tavaly áprilisban a Kohász Debrecenben játszott, mindenki meggyőződhetett arról, hogy fizikailag sincs minden rendben. Azonban az említett feltételezések és tények összessége sem jelentette azt, hogy ne várta volna mindenki a válogatott átlövő debreceni bemutatkozását. Elvégre személyében egy góllövésben, előkészítésben és összjátékban egyaránt kimagasló, technikailag is képzett kézilabdázóval bővült a hajdúsági keret.
Az átütő és legfőképp kiegyensúlyozott produkció az idény őszi felében még hiányzott Annától, ám az Európa-bajnokságon bravúrosan szereplő női válogatottnak már abszolút kulcsfigurája volt. Köstner Vilmos decemberi érkezése pedig klubtársaihoz hasonlóan őt is jobb, eredményesebb útra terelte, aminek következményeképp az őt rendre elmarasztaló kritikák is csillapodtak.
Remekül kézilabdázott a Fradi és a Győr ellen, a Fehérvár elleni hazai botlás alkalmával tizenhat gólt hintett, a legutóbbi két bajnokin pedig megkétszerezett energiával küzdött volt csapatai ellen. Mindkétszer a mezőny legjobbja volt, és előbb Szabó Edinának, majd György Lászlónak mutatta meg, hogy mit veszítettek csapataik a távozásával.
Mostanra talán nem túlzás kijelenteni: a tavalyi kiírás immáron teljes egészében a múlté, Kovács vezére napjaink DVSC-jének, és ha így folytatja a következő évadban, Karnik Szabinával a mezőny legerősebb balkezes párosát alkothatják.
Na és végül, de nem utolsósorban következzen a közönség kedvence, Tóvizi Petra, aki gyakorlatilag megállás nélkül játszott végig két idényt, mi több, a 2018-as junior világbajnokságon szerzett aranyérem után rekordgyorsasággal a felnőtt válogatottban találta magát. Élt is a lehetőséggel, hiszen ahányszor megkapta a bizalmat, sikeresen bizonyította, hogy helye van a legjobbak között. Mindemellett Loki-mezben sem maradt adós a jó teljesítménnyel. Ennek révén a Győri ETO-Ferencváros kettős kitartó és egyre intenzívebb érdeklődéséről hallani, melynek függvényében nehéz elképzelni, hogy Petra kitöltse szerződését, mely további négy szezon erejéig köti őt a DVSC-hez. Éppen ezért minden debreceni szurkolónak érdemes megbecsülni azokat a pillanatokat és élményeket, melyeket ez a kislány a játékával szerez nekik.
A kör persze nem zárulhat be itt, hiszen a díjazottakon felül is láthattunk értékes teljesítményeket a csapatban. A legnagyobb meglepetés egyértelműen Bordás Réka, aki a legrutinosabbakat meghazudtoló keménységgel és hatékonysággal védekezik a falban, ennek eredményeképp már Kim Rasmussen is felfigyelt rá. De említhetnénk a csapat egykori és jelenlegi vezéreit, Bulath Anitát és Triffa Ágit. Na és persze a fiatalokat, a két Pannát, Borgyost és Szabót, Arany Rebekát, vagy épp a hosszabb kihagyás után visszatérő Szabó Dórát, aki a legkiélezettebb pillanatokban is hihetetlen vagánysággal állt a gólvonalra. Hogy játékperceik a jövőben gyarapodnak, abban biztosak lehetünk, hiszen a debreceni közönség mellett a klubvezetésnek és Köstner Vilmosnak is kimondott szándéka az, hogy minél fiatalabb és „debrecenibb” csapat épüljön a cívisvárosban. Mely méltó lehet az elődök sikereihez.
Tóth Sándor
Új hozzászólás