A magyar-ukrán határon átkelés felér egy kalandtúrával. A háromórás várakozás a minimum.
Mióta hazánk keleti határai egyben a schengeni övezet végpontjai is, ukrán oldalról csak szigorú ellenőrzést követően léphetnek Magyarország és az Európai Unió területére. Legyen az EU-s vagy más nemzet állampolgára, nem úszhatja meg a tüzetes vizsgálatot. Főleg igaz ez a magyar oldalra, mert az ukránoknál lazább, sőt akadnak furcsaságok is.
Nemrég Ungváron jártam. Ismerve a határviszonyokat, ismerősömmel már kora délután a visszaindulás mellett döntöttünk. Csaphoz közeli benzinkútnál még tankoltunk egyet (magyar fizetőeszközben 236 Ft/literért), majd a népszerű Salamon boltban (a közeli Salamon, ukránul: Solomon községről kapta nevét) vásároltuk el maradék ukrán valutánkat. A boltból kilépve ketten is megszólítottak: nem vinném-e át a határon? Tudni kell, hogy a stoposok többnyire csempészek, akik kis tételben juttatnak át tiltott cikkeket a határon. A kéredzkedők az EU-s tagországok sofőreit kérik meg, mert hiedelmük szerint ezen kocsik ellenőrzése kevésbé szigorú.
A boltból kilépve nemcsak a két csempészt kellett lerázni, szembesülni kellett a ténnyel, miszerint a kilépésre váró autósor vége szinte a boltnál áll.
16.20: Beálltunk a sor végére. Időnként araszoltunk két-három autóhossznyit.
17.09: A csapi vámhoz értünk. Az üres sávban luxus BMW fékezett. Egy ifjonc pattant ki belőle. Útlevelét azonnal nyújtotta a legközelebbi ukrán vámosnak. Benne lapult egy ötszázas címletű hrivnya (odaát óriási pénznek számít, amikor egy kétkezi munkás havi bére háromezer hrivnyának, körülbelül harmincháromezer forintnak felel meg). A ficsúr verdáját az egyenruhás feltűnő készséggel, ám csak tessék-lássék vizsgálta át, majd szólt kollégáinak, hogy a BMW-s kiléptetését soronkivül intézzék.
17.18: Mi vagyunk soron. „Van cigi?” – tudakozódott az ukrán őrmester. Nem vettünk, nem dohányzunk, mire bólintott és küldött a kiléptető ablakokhoz, ahol útleveleinkbe stemplizték Ukrajnából távozásunkat.
17.22: Az ukrán határállomást magunk mögött hagyva, benéztünk a vámmentes shopba. Három euróért (kb. 930 Ft-ért) egy liter vodkát lehetett kapni.
17.36: Felhajtottunk a Tisza hídra. Előttünk megint hosszú kocsisor torlódott fel. Egyhelyben rostokolva számos furcsa mozgásnak voltunk szemtanúi. Hátulról egyes autósok a szembesávban hajtottak előre. A híd közepén két-három mikrobusz várakozott. Ott megálltak, átpakoltak és fordultak vissza. Előttünk egy sofőr két kocsit is maga elé engedett. Azok vezetői az autóhoz járultak és fizettek. „Nem is lehet rossz üzlet a helyfoglalás.” – füstölögtünk bosszúsan, mert annál többet kellett várakoznunk.
18.21: A híd közepéig jutottunk. Ezen a ponton hirtelen vége szakadt az abnormalitásoknak. Magyar területre értünk.
19.07: Elhagytuk a hidat. A záhonyi átkelő épületeihez értünk. A magyar rendőrök szigorúak. Az EU-s kocsik sávjába szemtelenkedő ukrán rendszámú járgányt visszazavarták a számukra fenntartott átkelési lehetőségre. Ugyanúgy járt egy szlovák rendszámú mikrobusz vezetője. Nem a buszsávot használta.
19.42: Már csak négy kocsi állt előttünk.
20.03: A zöld egyenruhás pénzügyőr ököllel döngette kocsim oldalát. Ilyenkor kötelező a kiszállás, hogy kívül-belül zavartalanul ellenőrizhessen. Felnyittatta a motorháztetőt és a csomagtartót. Két pakkot is alaposan szemügyre vett. Érdeklődött cigaretta és alkohol felől. Mi csak az engedélyezett, fejenkénti egy litert szeszt hoztuk, cigit pedig nem vettünk. Amúgy Ukrajnában kimondottan olcsó a füstölni való. Magyar pénzben dobozáért mindössze két-háromszáz forintot kérnek. Ezért nagy biznisz a cigicsempészet.
20.17: Végre felnyitották előttünk a sorompót és elindulhattunk az ország belseje felé. Az első benzinkútnál megálltunk, mert a szükség már erősen szorított, pedig az átkelés előtt felkerestük a mellékhelyiséget (az ukrán wc állapotokról külön regényt lehetne írni). Kínos lett volna a híd közepén könnyíteni magunkon. Sokan nem ennyire előrelátóak, s bizony megtörtént, hogy a hídon szemünk láttára könnyítettek…, nemcsak férfiak.
A határon, három perc híján négy órát várakoztunk.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás