Valaki, valamikor, valamiért felfedezte a gyorsétkeztetést. Ez a valaki arra gondolhatott, hogy az elpuhult rómaiak majd fekve piszkálgatják a finom falatokat, a királyok trónusaikon ülve szaggatják az ürücombot, a legeslegújabb kor szegényei pedig talponállókban költik el egyfogásos lakomáikat.
- De gondolni kell - töprengett valaki - a száguldó fontosokra is, akik úgy siklanak majd a városi tömegben, mint algában az angolna és közben, vagyis menet közben ebédelni is akarnak. Így is lett: lőn kifli, mustár, virsli és ketchup, lőn gyorsétkezés, és lőn HOT DOG!
Ezek után már gyerekjáték Ádám egy kései leszármazottjának lótás előtt, futás után valamely város belvárosában, kirakatnyi ablak nyiladékán át pihegve kérni egy hot dogot. Erre a hölgy az üveg táblán túl nekilát a technológia végrehajtásához: a fél kiflit beteszi a „mikróba”, amitől Ádám kései leszármazottjában meginog a bizalom a péksütemény keltének keltezését illetően, de reménykedik, hogy a kilencvenes évek valamelyikében került ki a kemencéből.
Amint a hölgy az üvegtáblán túl a kiflit visszamikrózta ember számára ehetővé, következik a járat előfúrása könyörtelen karóba húzás által. Aztán loccs, egy kis sárga lötty, egy kis piros és zutty, már csúszhat is a kilátástalan léből előhalászott virsli a beteljesülésbe. Még szalvéta az egész köré és viheti, megeheti a kedves kuncsaft. Ádám kései leszármazottja már harapja is azon nyomban, az utca kellős közepén, hogy aztán – lépés-harapás-lépés-harapás – menjen a dolgára, ahogy tervezte.
Azaz harapná, de észreveszi, hogy előbb a szalvétát el kell távolítani az útból. Megáll, próbálja letekerni, de az összeragadt a szószokkal, mivel a virsli túlfolyást szorított ki a kifliből. Hogy akkurátusan le tudja kapirgálni az elázott papírt a sütőipari termékről, kénytelen megállni, dacolva a forgataggal. Táskáját láb közé helyezni a földre, jól erősen szorítani meglepetések elkerülése érdekében, és akkurátusan nekilátni a hámozásnak. Többen belébotlanak, de ő fittyet hány a nehézségekre. A szalvéta és a kifli hallani sem akar a válásról, csak hosszas kapirgálás után válik szabaddá egy harapásnyi hely.
Eddigre elázik a kifli! Először nyúlni, majd tekeredni kezd mint színes szerekkel átitatott fásli de leszakítani nem lehet! Foggal nem! És körömmel? Innen szabályos harc kezdődik a hot doggal! Mit harc, gigászi küzdelem miközben faarcú járókelők százai haladnak el mellette közömbösen. A feltűnést kerülendő, a legközelebbi újságosbódé mögé húzódik táskástól, hotostól, dogostól és ott mindent latba vet a győzelemért.
Eddigre a virsli szökni készül és a kifliből folyni kezd a piros-sárgás szósz, végig Ádám késői leszármazottjának keze fején, reményteljesen kúszva mandzsettája felé. A látvány úgy fest, mintha ismeretlen áldozat vérét vette volna a bódé mögött. Méghozzá galád módon, szemtanúk szemétől verten. Nincs mit tenni, mint a lehető leggyorsabban eltűntetni az áldozatot – villan át az agyán és olyat harap a megtépázott, de makacsul kitartó gyorskészítménybe, hogy maga is megbánja: a falat nagyságától alig kap levegőt, szeme könnybe lábad, de legyűri.
Még egy hasonló nekirugaszkodás és teli szájjal, könnyes-kigúvadt szemmel visszatérhet az életbe. A maradi emberek közé, akik vagy ülve ebédelnek, vagy sehogy.
Réti János
Új hozzászólás