A DVSC alakulata legutóbbi, bajnoki találkozóján, hazai pályán szenvedett 4-2-es vereséget a Vasastól. Ez önmagában is fájdalmas, kiváltképp, ha az erősen vitás bírói ténykedés országos port kavar. Pláne, ha még a szakma és a klub is nyíltan felszólal…
Kint volt a labda. Les volt. Nem volt teljes terjedelmével a kapuban a játékszer. Három indok, három, a Lokinak meg nem adott gól. Ebből a háromból talán a les az egyetlen, amely kínkeservesen, fogcsikorgatva, könnyek között, de még elfogadható indok is lenne, ha mindezt nem árnyékolná be egy katasztrofálisan szervezetlen és következetlen játékvezetői hozzáállás. Amikor Dzsudzsák Balázs egy jól célzott lövéssel a kapuba juttatta a labdát, örültünk. Örültünk, mert a kapitány még mindig tud olyat mutatni, amely jócskán csendre inti a pusztán nevéből táplálkozó rosszakarókat. Hiába az öröm, ha a síp megszólal, de nem a középkezdésnél. Az egyébként hajszálpontosan vezetett akció kezdetén ugyanis, Derdák sípmester úgy ítélte meg, hogy a Dénes által megmentett labda már kívül volt az oldalvonalon. Ha kint, hát legyen kint. Ujvári Máté, a meccs kommentátora szavaival élve:
„Vannak bizonyos szögek, amelyek becsapósak lehetnek…” – vannak bizony, de még mennyi. No, de ki látja ezeket, és ki nem? A játékvezető és gárdája biztosan látja, és adódik a kérdés, hogy a csapatkapitányok, ne adj’ isten, az edzők miért nem láthatják közvetlen közelről a tévedhetetlen VAR-kocsi mesterművét? A válasz egyszerű. Hogy az ugyancsak tévedhetetlenül működő játékvezető, mintegy istent játszva hozzon szuverén döntést, és a közvéleménynek akarva-akaratlanul adjon hosszas beszédtémákat, meg nem adott, szabályos gólok kapcsán is. Aztán az a bizonyos gólvonal… meg persze a becsapós szögek. Egy valami biztos, a labda tévedhetetlen, még, ha az ember szeme néha csalóka képet is ad, ha csupán képernyőn nézi vissza az esetet. Megsúgom, a bíró is ember, korántsem tökéletes. Még, ha síppal a szájában úgy is gondolja. Habár néha elfelejti, hogyan kell fújni, és véletlenül szívja.
Azóta jelentősen felhördült a nép, a Magyar Labdarúgó Szövetség néhány országos játékvezető-asszisztense pedig nyílt levelet adott ki, amelyet változtatás nélkül közlünk:
Tisztelt Szerkesztőség!
Azért fordulunk Önökhöz, mert szeretnénk tájékoztatni Önöket egy olyan játékvezetői gyakorlatról, amely közvetlenül összefügghet a hétvégén rendezett, nagy port kavart NB I-es mérkőzésen a Debrecentől az 59. percben elvett góllal.
Mi országos játékvezető-asszisztensek vagyunk, és az információt saját, belső tapasztalataink alapján közöljük. Nevünket azonban nem vállaljuk, mert tartunk az esetleges retorziótól. Kérjük ezért, hogy személyazonosságunkat, az e-mail-, és az ip-címet, ahonnan ezt a levelet küldjük minden körülmények között kezeljék bizalmasan.
Korábban az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöke, Hanacsek Attila olyan általános iránymutatást adott az országos asszisztenseknek, amely szerint akkor is jelezzünk bedobást, ha a labda még nem hagyta el teljes terjedelmével a játékteret, vagyis akár még éppen csípi az oldalvonalat.
Az utasítás lényege az volt, hogy ilyen helyzetekben inkább jelezzük a bedobást, mert abból nem lehet komolyabb probléma. Legfeljebb vitatni fognak egy bedobást. Ha azonban továbbengedjük a játékot, és abból gól, vagy büntető születik, sokkal nehezebb megmagyarázni a döntést, ha utólag azt vitatják, hogy a labda már korábban teljes terjedelmével elhagyta a játékteret.
Az indoklás része volt az is, hogy „úgysem lesz rá kamera”, hiszen sem az oldalvonalon, sem a kapuvonalon nincs olyan kameraelhelyezés, amely minden ilyen szituációban hitelt érdemlően meg tudná mutatni, hogy a labda teljes terjedelmével elhagyta-e a játékteret.
Ez a gyakorlat addig működőképes, amíg a játékvezető az asszisztens jelzésére azonnal megszakítja a játékot. A hétvégén azonban éppen az történt, hogy a játékvezető késve fújt bele a játékba. A támadás így folytatódott, majd gól született, miközben az általunk ismert szituáció alapján a labda nem hagyta el teljes terjedelmével a játékteret (amennyire azt ugye a nem vonalban lévő kamerák felvétele alapján meg lehet állapítani). Vagyis egy szabályos gólt vettek el. Felhívnánk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a mérkőzésen működő asszisztens persze láthatta úgy, hogy már épp kint volt a labda a másodperc tört részéig és nem feltételezzük róla, hogy szándékosan hozott volna téves ítéletet, és ezt kérjük Önöktől is!
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy Hanacsek Attila természetesen nem konkrétan ezt a mérkőzést vagy ezt a szituációt kérte számon, illetve nem ennek a gólnak az elvételére adott utasítást. Az általános iránymutatás már jóval korábban született, és a fent ismertetett játékvezetői gyakorlatot írta elő.
Ezzel az utasítással, ahogy több más, Hanacsek Attila által kiadott iránymutatással sem, a játékvezetők és asszisztensek sem értenek egyet. Ettől függetlenül az elnök által kiadott utasításokat végre kell hajtanunk.
Azért tartottuk fontosnak mindezt elmondani, mert a hétvégi mérkőzésen történtek pontosan megmutatták, milyen következménye lehet annak, ha egy általános, kockázatkerülésre épülő játékvezetői gyakorlat egy késedelmes játékmegszakítással párosul. Ebben az esetben ugyanis a következmény nem egy vitatható bedobás, hanem egy érvényes gól elvétele lett.
Kérjük, hogy a fentieket az információt közlő országos játékvezető-asszisztensek közléseként, személyazonosságunk felfedése nélkül kezeljék.
Üdvözlettel,
Néhány országos játékvezető-asszisztens"
Külön érdekesség, hogy a DVSC azóta közleményt is kiadott, amelyben a klub nyíltan kifejezi egyet nem értését több, a játékvezető által hozott, a szövetség által legitimált döntéssel kapcsolatban. A közlemény ITT olvasható.
Barna Marci
Új hozzászólás