A furcsa biciklis

A boldog szippantás

A napokban figyeltem fel rá. Feltűnővé tette: az azonos időpont, a helyekhez ragaszkodás és a két ponton ismétlődő cselekvéssor.

Három macska etetése az én gondom. Lakásunktól másfél kilométerre élik a maguk kis életét. Az utóbbi időben gyalog viszem elemózsiájukat (a gyaloglás újévi fogadalom), csak azért, hogy az orvosok javallotta, egészséget megtartó és erősítő tízezer lépést letrappolhassam.

A Ruyter utcán visszafelé bandukolva figyeltem fel egy kerékpárosra. Minden este háromnegyed hét körül húz el mellettem… Mondjuk, ez túlzás, hiszen úgy halad előre, mintha erős ellenszélben kerekezne. Biciklije rendben, elől-hátul kivilágított, bringája sem amortizált roncstelep, vagyis első látásra semmi különös. Némi gyanakvásra a kedélyes fütyörészése adhatna okot, de elkönyvelhető egyszerű jókedvként.

A furcsaságok a Ruyter utca 16. előtt kezdődnek. Hogy miért éppen ott áll meg? Azt csak a jó ég tudja! A lényeg, hogy fékez (haladási tempóját látva nem feszülhet meg túlzottan a bowden). A kétkerekűjéről komótosan kászálódik le. A kormányra rögzített drótkosárból fél literes műanyagflakont halász elő. Kupakját türelmetlenül tekeri le. Szájához rántja, és a beltartalomból (már nincs teli) egyetlen nyeletet kortyint. Az adag gyomorba küldését köhögéssel vegyített krákogás követi, majd annak csillapultán az arcán bárgyú mosoly terül szét. Az áhított pillanatok múltával a kupak visszatekerésére koncentrál. Nem venné szívére, ha csak egyetlen cseppecske is kárba veszne.

Jön a ceremónia második része. A kosárból cigis dobozt emel ki (ránézésre valami fekete piaci, ukrán). Rápöffent egy bűzrúdra (tüdőtorpedóra). Megint a szétáradó mosoly, néhány kéjes sóhajjal megspékelve.

Az élvezeteknek eleget adva újra fütyörészhetnékje támad. Így pattan nyeregbe. Csupán háromszáz métert tekerve ér a Faraktár utcai felüljáróhoz. A hídlábaktól húsz méterre újfent, de az előző megállóhoz képest bizonytalanabbul kászálódik le paripájáról. Járművét a szalagkorlátnak támasztja. Megint flakon és cigaretta, aztán jön a meglepi: szájspray. Gondolom, otthon házsártos feleség várja. A szájba spriccelt permet minden bizonnyal az élvezetek szagának eltüntetését szolgálja, mert meglehet, az asszonyság a sodrófás fogadás híve. Az emberről le is hervad az arcán addigra állandóan bujkáló mosoly. Immáron komor bikaként, kelletlenül csüccsen drótszamarára, s szinte negatív sebességgel kezd araszolni a hitvesi fészek felé.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.