A szemléletes, de öncélúan nagyzoló szavak, kifejezések, a funkciótlan túlzások áradata zúdul ránk a médiából s terjed a közbeszédben.
Gyakori a mai írásban és beszédben a nyelvi fennhéjázás, nagyképűsködés. Példa erre a filozófia szó értelmetlen jelentésbővülése, a szövegkörnyezetbe nem illő alkalmazása.
Sajátos jelentésre tett szert a filozófia főnevünk az üzleti élet nyelvében: ’működési elvek, törekvések, módszerek összessége’; például: „Cégünk filozófiája: kiváló minőségű terméket adni elérhető áron.” A „jót kínálni kedvező áron” típusú, gyakori szlogen mellett egy-egy vállalat, üzlet „filozófiája”-ként többek között ilyen célokat, törekvéseket olvashatunk a reklámnyelvben, a médiában: tisztelet az emberek és a természet iránt, emberközpontúság, az életminőség javítása, eddig példátlan, új innovatív termékek megalkotása stb. Csakhogy ez egyik sem a vállalat, a cég, az üzlet filozófiája, hanem irányvonala, működési, üzletpolitikai alapelve, vezérelve, törekvése, célja, stratégiája, módszere stb.
S – mint a divatszavak szoktak – terjed ez is, egyre meglepőbb területekre kalandozik el az írtásban és a beszédben. Találkozunk vele például az autósportban: a rangidős versenyző „kitart a csapat filozófiája mellett: »Amikor elértünk ehhez a szezonhoz, hogy egy olyan autót akartunk építeni, mely erős lesz az egész év folyamán, és ezért végeztünk el annyi változtatást az autó kinézetét illetően.« ” Használják a foci világában is: „Az erőskezű szakember saját labdarúgó-filozófiája szerint látott munkához, amelynek lényege: nem kell feleslegesen cifrázni a játékot, az a fontos, hogy legalább egy góllal többet rúgjanak, mint az ellenfél.” Az említett együttesnek talán inkább munkaterve, elhatározása, motivációja, elgondolása, célkitűzése, az idézett edzőnek elképzelése, álláspontja, koncepciója van a szóban forgó témában.
Természetesen nem maradhat ki a média sem a bölcselkedésből… Íme: „A műsorvezető filozófiája, hogy sokan otthon azért nem készítenek édességeket, mert első látásra igen bonyolultnak tűnnek, de ő bebizonyítja nekünk, hogy a legtöbb édesség elkészítéséhez csak néhány trükköt kell elsajátítanunk”. E szövegben pontosabb ez a megjelölés: a műsorvezetőnek az a tapasztalatra alapozott véleménye, hogy…; a műsorvezető úgy véli, úgy gondolja, hogy… Vagy: a műsorvezető tudomása (benyomása) szerint sokan…
Napjainkban tehát hódít a szó efféle mai, a ’nézetek, törekvések’-féle jelentésben, személyekre vonatkoztatva is. Ilyenkor jócskán kilóg a szövegből. További hangzatos, egyszersmind mulatságos túlzások a sajtóból: a „17 éves lány filozófiája: légy mindig mindenben őszinte”; egy úgynevezett celeb „filozófiája: a főiskolásokra ráfér az egészséges étel”. Egy internetes oldalon olvasom: „A férfi még nem tett ugyan semmi olyat, amivel megbánthatná, de sosem lehet tudni. Jobb megelőző csapásokat mérni, mint megalázó helyzetbe kerülni – ez volt a lány filozófiája.”
Fülep Lajost, Hamvas Bélát vagy Karácsony Sándort; Augustinust, Nietzschét vagy Gadamert, ha élnének, bizonyára a sárga irigység emésztené amiatt, hogy a citált világrengető gondolatok nem nekik jutottak eszükbe… Komolyra fordítva: az említett 17 éves lánynak lehet életmottója, jelmondata, a szóban forgó celebnek vélekedése, meglátása, a másik lánynak egy bizonyos élethelyzetre, párkapcsolati állapotra vonatkozó taktikája, elgondolása. De az idézett közléseknek semmi közük a bölcselethez, bölcselettudományhoz.
A filozófia szót tehát őrizzük meg a nyelvhasználat folyamán eredeti jelentésében: „A természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés fejlődésének legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány; bölcselet.”
Arany Lajos
Új hozzászólás