Úristen! Annyira várom már, ez lesz a párommal az első karácsonyom. Már egy hónappal ezelőtt elkezdtem a készülődést, két hónapja megvettem a masnikat, három hónapja a csomagolópapírt, fél évvel ezelőtt pedig az ajándékokat. Kivéve egyetlen egyet, a páromét!
Célirányosan elindultam vásárolni. Tudtam, hogy egy szép órát szeretne, ezért csak néhány óraboltba terveztem elmenni. Hál’ istennek az eladók többsége férfi volt, így segítettek választani, melyik is a jobb férfi szemmel. Kék legyen vagy fekete? Bőr szíjjal? Velúr vagy fényes? A boltokban töltött idő egyre csak nőtt, ajándék még nem volt, de vettem egy ezüstszínű Pandora karkötőt. Ha már nem találtam meg a kedvére való órát. A boltból kilépve máris egy ruhaboltban találtam magam, így hát vettem magamnak egy sokadik kabátot, egy pulcsit és sálat. Eszembe jutott, hogy nincsen otthon elég zoknija életem szerelmének, így hát azt is vásároltam. Aztán ránéztem a telefonomra, úgy eltelt a nap, hogy rájöttem, már csak fél óra van zárásig. Na, nem is baj - gondoltam magamban -, majd holnap újult erővel nekifutok a második körnek is.
Másnap reggel még bizonytalanabb voltam, mint valaha. Bementem az első óraboltba és első látásra beleszerettem a kis kék kövekkel díszített Paul Valentine karórába, rögtön meg is vettem. Van már órám is, de neki még mindig nem találtam meg az igazit. Annyi baj legyen! Összeszedtem magam és tudtam, hogy a következő nap célirányosan keresem fel a Piac utcán lévő szaküzletet. Erőt vettem magamon és nekifutottam, most már harmadjára… merthát három a magyar igazság. És igen, megszületett a döntés! Végre találtam egy olyan boltot, ahol remek volt a kiszolgálás, kedves az eladó és nem akart rám sózni egy száz karátos Doxa órát, mely díszítve van zafírral, fehér és kék gyémánttal és még ki tudja, mivel. Aminek az ára meghaladja az autómét, sőt, még a házamét is. Ez a melegszívű, finom modorú hölgy nem húzgálta a száját, még akkor sem, amikor a negyvenedik órára is nemet mondtam, kitartóan vette elő a következőt.
Az óraboltokban töltött végeláthatatlan percek elteltével végre ki mertem jelenteni: ez az az óra, ami tetszik! Megvettem a párom karóráját. Szó szerint átverekedtem magam az óriási tömegen, kezemben órával, amiért oly sokáig epekedtem és rohantam haza, hogy ezt a méretét tekintve kicsike ajándékot eldugjam a csendes, ám egyáltalán nem zsúfolt lakásunk komódjának alsó fiókjába.
Persze a pasik! Na, ők bezzeg nem járják le feleslegesen a lábukat egy kis karácsonyi mizériáért. Náluk nincs bonyodalom, szinte mindig zökkenőmentesen zajlik a történet. Karácsony napján kigondolják, hogy jó lesz egy sampon-tusfürdő kombó is.
Végül is mindegy, mi kerül a fa alá, a lényeg, hogy együtt legyünk!
Mikus Anna
Új hozzászólás