Erdélyben jártunk, sok szépet láttunk

A Tordai hasadék nyugati bejárata

A DISZ Közéleti, Kulturális és Sportegyesület tagjai, valamint a Dobrossy Ügyvédi Iroda munkatársai és ismerősök, július 1-3. között erdélyi körúton vettek részt.

A háromnapos program feszes tempót diktált (talán túl sokat is kívánt láttatni). Első nap az ártándi határátkelőnél, a vámvizsgálatra várva, értékes időt veszítettünk, majd Kolozsvár irányába, az 1-es főúton, Csucsa környékén, 7 kilométeres útfelújítás miatti hosszas várakozás borította az aznapra eltervezetteket. Kimaradt a Tordai sóbánya meglátogatása. Egyenesen a Tordai-hasadékhoz igyekeztünk. Mindössze másfél óra állt rendelkezésünkre, így a vállalkozóbb és gyorsabb lábú társaink sem tudták végigjárni a 4 kilométeres, izgalmas utat.

A hasadék után Torockó volt következő megállóhelyünk. Torockó magyar nyelvi sziget. Érkezésünkkor éppen a „Két felkelő nap” elnevezésű fesztivált zajlott. A falu felé magasodó Székelykő (1143 m) két csúcsa miatt a felkelő nap elbújik az első szirt mögé, majd előbukkanva „kel fel” másodszor.

Torockón fél órát tartózkodtunk. Sietésünk oka szálláshelyünk, ahol a csoportot megbeszélt időpontra várták.

Vacsoránknak és éjszakánknak Aranyosgyéresen a Hotel Tiverben ettük, töltöttük.

Másnap a korai ébresztő után, magyar idő szerint negyed kilenckor buszon ültünk. Az előző nap kimaradt Tordai sóbánya látogatást pótoltuk. Azután Szováta következett. A meleg és fáradtság a fürdőhelyen érte a társaságot, így a nap hátralévő részére módosult a tervezett program. Kissé lazábbra szerveződött a délután. Kimaradt Korond, a székely fazekasmesterek központja, de megálltunk Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál. Tisztelegtünk a legnagyobb erdélyi magyar író előtt, majd az emlékhellyel átellenben lévő bazársoron volt vásárlási lehetőség.

Alig húsz kilométer buszozás után Szejkefürdőn szálltunk le. Rövid sétával, tizenkét régi székely kapu alatt áthaladva értünk Orbán Balázs, Erdély kutató és író sírjához.

Az idő rövidsége miatt Székelyudvarhelyen csak buszos városnézést ejtettünk meg, majd ötven kilométer megtétele után pillanthattuk meg Csíkszeredát és távolabb Csíksomlyót, a Kárpát-medence egyik legismertebb búcsújáróhelyét.

Csíkszeredát elkerülő úton haladtunk tovább. A busz lassított Mádéfalván, a császári csapatok 1763-as vérengzésének emlékére emelt emlékmű előtt, majd rövidesen Csíkrákosra értünk. A Cserekert fogadóban fogyasztottuk el vacsoránkat (csorbaleves, marhapörkölt tésztával, kürtös kalács).

A harmadik napon még korábban keltünk. 600 km várt ránk. Magyar idő szerint nyolckor már a buszon ültünk. A Gyilkos-tóig nem álltunk meg. A tó 1837-ben egy földcsuszamlás következtében alakult ki. A mai napig láthatóak az elárasztott terület fenyőfáinak csonkjai.

A Gyilkos tó után a Hargitán keresztül Parajdra jutottunk. Megint sóbánya látogatás következett. A helyiek a bányába jutás nem mindennapi módját kínálták. A látogatható részt busszal lehetett megközelíteni.

Délután két órakor indultunk haza. Szerencsére az ártándi vámon negyedóra alatt átjutottunk, így emberi időben, este fél tízkor értünk Debrecenbe.

Képgaléria: ITT

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.