A címben szereplő római kettő azért van, mert az öregről újra írok. Eltelt egy év. Azóta nem találkoztam vele. Örömmel tapasztaltam, hogy egészsége és hangulata rendben.
Tavaly nyáron komoly meglepetésként ért, amikor a Marosvásárhelyet Szovátával összekötő főútról Erdőszentgyörgynél lefordulva, a falun kényelmesen keresztülgurulva, hirtelen elfogyott az aszfalt. Elő a térképpel, élve a gyanúval, hogy eltévedtem. De nem.
A napokban általam jól ismert vidékeken barangoltam. A Pilis hegység és a Dunakanyar a kirándulók kedvenc célpontja. A fővároshoz közel eső helyeken kellemes programok szervezhetők. Nem elhanyagolható körülmény a környék szépsége és a történelmi emlékek sokasága.
Számos ország mentőcsapatai, köztük magyarok is részt vesznek az április 25. óta tartó mentésben, Nepálban, a katasztrófával sújtott lakosság ellátásában.
Trianon a magyarság gyógyíthatatlan tragédiája. A történészek nem szeretik a „mi lett volna, ha?” kérdést, de mi lett volna, ha az első világháború befejezése utáni hónapokban nem Károlyi Mihály és kormányai bitorolják a hatalmat, hanem legalább egy Tisza István (éppen az őszirózsás forradalom napján gyilkolták meg) kaliberű igazgatta volna az országot?
A címbeli kérdést napi szinten szegezi nekem az okostelefonom. Ebben az esetben az informatikai rendszereink biztonságáról van szó, de életünk más részein is előfordulhat olyan helyzet, amikor ennek a kérdésnek létjogosultsága van. Vagy lenne.
Történt pedig a Partiumban, Szatmárnémeti és Nagybánya között félúton, Színérváralján, ahol út ágazik ki, áthágva az Avas hegységet, a Tiszához jutatva az arrafelé szándékozókat, hogy egy családnak fia született.
Amikor a történetet elmesélték, nem akartam elhinni. Szerintem nincsenek csodák. Az ember maga alakítja sorsát, ám a macskakaland megingatta ebéli hitemet.
A dolog, ott kezdődött, hogy Pesten járva az IKEA-ból hoztam apámnak egy 400 forintos cipőkanalat. A nyolcvan éves apám örült a messzi földről származó vásárfiának, mert e kiváló műanyagból készült svéd terméknek meglehetősen hosszú nyele volt. Így, minden erőlködés, és hajlongás nélkül könnyedén felugrott az öreg lábra a cipő.