Kevés olyan ember él az országban, különösen Debrecenben, aki megjárta a második világháborúhoz kapcsolódó Gulág-világot. A 87 éves Rizák István ma is élő szemtanú, akiről könyv jelent meg. Megrázó, de emberileg felemelő emlékeiről olvasható itt és most néhány részlet.
"Az idő telt, vége lett a háborúnak. Lassan kiderült, hogy nemcsak Magyarországhoz, de még Csehszlovákiához sem csatolják Kárpátalját, hanem egy borzalmas álszavazási eljárással Szovjet-Ukrajnához csatolták…
Magyarságunk fennmaradása érdekében kezdtünk mi, fiatalok szervezkedni. Színjátszó csoportok alakultak, táncestéket rendeztünk, megpróbáltunk fennmaradni. Ez elég volt az ősi ukrán beszpekának (KGB), hogy ránk húzza a szovjetellenes jelzőt…
1951. május 1-jén betöltöttem a 20. életévemet. Szép születésnapi ajándékot kaptam, az egyik volt apáca, mint ápolónővér dolgozott a sebészeten, és kifigyelte, hogy van két betegük, akik éjjel-nappal váltják egymást, és a teraszról az én lakásomat figyelik. Felhívta a figyelmemet, hogy nagyon vigyázzak, ez volt a születésnapi ajándék.
Még májusban meg kellett szervezni, hogy eltűnjek a szemük elől…
Május 10-én éjjel Beregsurány és Daróc falu közt sík terepen átléptük (azaz átcsúsztunk a sűrű drótkerítés alatt) a határt, tehát szökésben voltunk. Irány Debrecen, majd Ausztria…
Május 18-án délelőtt 10 óra körül tartóztattak le az apám lakásán…
Az ÁVH még aznap átadott a zöld ÁVH-nak, a nyírbátori határőrség Beregsuránynál átadott a szovjeteknek. Innen elkezdődtek életem legborzalmasabb napjai, évei…
Vizsgálati fogságom 6 hónapig tartott…"
...
"A fogdában a vasablak be volt hegesztve, a vasajtó be volt zárva. Szalma volt leszórva alánk, a sötétben patkányok szaladgáltak. Egy hónapot töltöttünk itt, bár akkor nem is tudtuk, mennyi ideje vagyunk ott. "
...
"Volt vizes karcel, száraz karcel és boksz. A bokszok ajtaján volt egy nagy lyuk, azon át figyeltek. Csak állni lehetett benne, nem tudtunk, nem is volt szabad leülni, vízben álltunk, egy szál hosszú ingben, hogy az őrség megismerje, hová tartozik ez az ember. Ha elszenderedett a rab, vagy nekidőlt a falnak, akkor az őr egy vödör hideg vizet a lyukon keresztül beöntött, felébresztette a rabot. Borzasztó állapotok voltak. "
...
"A cellában nappal nem lehetett lefeküdni, leülni is csak úgy, ha elfértünk a lócán. Ha egyáltalán volt. Este tíz órától lehetett lefeküdni, igen ám, de akkor meg kezdődtek a kihallgatások. Egy hatalmas, kisportolt, Sztrogonov, azaz szigorú nevű ember hallgatott ki. Egész éjjel ülni ezzel a szörnyeteggel. Olyan nagy tehén, kisportolt, kemény legény volt. Egyszer a földhöz vert, végig taposott rajtam, végig vágott rajtam. Majdnem kiszakadt a hátam. Tipikus gazember volt, a szeme sem állt jól. Morog magában, ír valamit, aztán széttépi. Újrakezdi, írja, széttépi. Nem tudott velem mit kezdeni. Nem tudott mit kérdezni, én meg semmit nem értettem. Végül megírt egy jó pár oldalt, és mondta, írjam alá. De hát oroszul volt írva! Nem írtam alá semmit. Így ment minden éjszakám, napról napra, egy fél évig. De nem ment a megtörésem. Végül úgy fejeződött be, hogy hat nap bokszba kerültem. Ez egy fa építmény, úgy néz ki, mint egy falusi budi. Ebben kellett állni bokáig vízben. Ám előtte levittek az udvarra és körbevezettek, mutatva a falakat. Ott lőtték tarkón az elítélteket, látszott a vér meg az agyvelő, a lukak a falon..."
Barna Attila
(A könyv megvásárolható a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban, (Debrecenben, a Nagytemplom mögött)
Új hozzászólás