Évek óta a MODEM raktáraiban porosodik az Antal-Lusztig gyűjtemény háromszázkilencvennégy képe, pontosabban kettővel kevesebb, mivelhogy idén áprilisában két festmény szőrén-szálán eltűnt.
Nyolc éve Antal Péter debreceni ügyvéd, műgyűjtő a MODEM-nél helyezte letétbe azt a képzőművészeti gyűjteményt, amelyet nagyapja, Lusztig Sámuel alapozott meg, amikor az 1920-as években kortárs képzőművészeti munkák felvásárlásába fogott. A II. világháborúig felvásároltak, a világégésben eltűntek. A háború után a nagyapa újfent elkezdte gyűjtőmunkáját. Antal Péter folytatta, és létrehozta a jelen egyik legnagyobb magyar kortárs gyűjteményét.
A képek tulajdonosa a tíz évre letétbe helyezett gyűjteményrészről Debrecen akkori vezetésével kötött szerződést. A város vállalta, hogy a gyűjteményt egyben bemutatja, az alkotásokat lefotózzák, katalógust készítenek, jelentetnek meg.
Eddig a város a szerződés egyik feltételét sem teljesítette. Csak a letéti darabok némelyike került az érdeklődők elé, vagy a „Hónap műtárgya” sorozatban mutattak be egy-egy darabot. A katalógus összeállításának ügye nyolc éve húzódik, pedig a városi közgyűlés 45-47 millió forintot szavazott meg annak elkészítésére. A legújabb megjelentetési határidő: 2015. január.
A gyűjtemény képeinek fotózását megkezdték, ám a két kép ellopása után nem folytatták. Az alkotások nyolcvan százaléka került lencsevégre.
A képek eltűnésére egy áprilisi rovancsoláson derült fény. Hiányzott Csontváry Kosztka Tivadar: Éjszakai jelenet kápolnával és alakkal, valamint Nemes Lampérth: Táj c. festménye. Az eltűnt alkotások értéke kb. 100 millió forint. A rendőrségen ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést. A munkák nemzeti védettséget élveznek, jelenleg is körözik. A bűncselekmény óta eltelt félév alatt nem sikerült kideríteni, hogyan tűntek el a festmények. Ami szinte biztosnak tűnik, hogy bennfentes segítségével történhetett. Antal Péter szerint a MODEM raktára őrzésre alkalmatlan…, sőt nemcsak őrzésre, hanem tárolásra sem megfelelő. Több képét saját költségén volt kénytelen restauráltatni. Gyakran többe került a rendbe hozatal, mint maga a kép. Egy Czigány Dezső képen annyira összezsugorodott a festék, hogy annak megmentése is komoly összegbe került.
A város a 3,2 milliárd forint értékű alkotás együttesre mindössze 1 milliárd forint biztosítást kötött. A képeket nem egyenként biztosították (ahogy a világon megszokott gyakorlat), hanem vagyonbiztosítás formájában, „ömlesztve”. Ráadásul a háromszázkilencvennégy helyett hatszázra köttetett meg. Vajon miért?
A műgyűjtő tulajdonos évek óta, több levélben is hiába kérte a biztosítási kötvény bemutatását, ez mindössze három héttel ezelőtt történt meg.
Antal Péter kb. 200 milliós értékű grafikai anyagot is ingyen adott volna a városnak. Ez ügyben Kósa Lajostól kért találkozott. Csak a titkárnőjéig jutott, aki a polgármester sűrű programjára hivatkozva, nem egyeztetett időpontot a város első emberével. Kósa Lajosnak két levelet is írt. Az egyiket a grafikai alkotások, a másikat a képlopás ügyében. Egyikre sem kapott választ, mint ahogy a biztosítással kapcsolatos írásbeli érdeklődéseire sem. Később Somogyi Béla alpolgármesterrel egy tv-műsor kapcsán találkozott. Somogyi Béla még véletlenül sem tért ki a képek ügyére.
A Lajtától nyugatra elismerést, esetleg díszpolgárságot kap a nemes lelkű felajánló. A vadkeleti, balkáni Debrecenben még elnézést sem kértek Antal Pétertől.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás