Tanítsak belőle! – így kaptam kezembe a TÖRTÉNELEM az általános iskola 7 – 8. osztálya számára című, a Nemzeti Tankönyvkiadó 2011-ben kiadott tankönyvét. A tanmenet készítése közben természetes, hogy ismerkedünk az oktatandó anyag tankönyvi feldolgozásával. A könyvet olvasva, oldalról-oldalra nőtt a felháborodásom. Hemzsegett a hibáktól! Felháborodásom odáig fajult, hogy az egyetemes és a magyar történelem utóbbi hetvenöt évéből mazsolázgatva, gyűjtöttem kapitális hibákat, pontatlanságokat. Íme:
121. oldalon: „…Német tengeralattjárók és repülőgépek támadták az angol flottát, hogy a gyarmatokról a szigetországba érkező élelmiszer-utánpótlást megsemmisítsék.” Angliába nemcsak anyaországbeli hajók szállítottak. A flotta a történelemtudományban a nemzet hadihajóinak szervezeti egységét jelenti.
122. oldalon: „Az antifasiszta szövetségesek az olaszországi hadművelettel elterelték a figyelmet a franciaországi, normandiai partraszállásról.” Ezzel szemben a németek várták a normandiai partraszállást. A megtévesztés abban nyilvánult meg, hogy a náci csapatok a La Manche csatorna legszűkebb részén, Calaisnál várták az inváziót, ám az angol-amerikai-kanadai csapatok távolabb szálltak partra. A németek felkészülését bizonyította az Atlanti fal megépítése is.
124. oldalon: „1941. április 3-án a magyar hadvezetés megindította a támadást Jugoszlávia ellen.” 1940. december 12-én kötötték meg a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződést. 1941. március 26-án Belgrádban németellenes erők kerültek hatalomra. Hitler a támadás mellett döntött. Horthy kikötötte, csak akkor támadja meg az országot, ha Jugoszlávia felbomlik. Nem akarta a szerződést megszegni. A németek április 6-án indították támadásukat. Április 10-én Horvátország kikiáltotta függetlenségét. A magyar honvédség csak ezután, április 11-én lépte át a déli ország határát.
128. oldalon: „1944. március 19-én a „Margarethe”-terv (Margaréta) alapján hajnali négykor indult el a német támadás.” Nem támadás volt, hanem megszállás. Horthy nem adott tűzparancsot. A hadsereg nem állt ellen.
Szintén a 128. oldalon: „Szeptemberben Horthy Miklós megakadályozta a budapesti zsidóság elhurcolását.” Az elhurcolás leállítása 1944. július 6-án történt meg.
A könyv szerzője egyszerűen nem említi, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót. Nem ír a II. világháború menetét megfordító csatákról (Moszkva, Sztálingrád). A könyv szerint, csak mi magyarok harcoltunk az oroszok ellen.
A 132. oldalon: A II. világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokról így ír a szerző. „A béketárgyalásokat a „nagy hármak” tartották: a brit miniszterelnök Churchill, az amerikai elnök, Roosevelt és a szovjet vezető, Sztálin.” A három politikus soha nem vezetett béketárgyalásokat. Roosevelt 1945. április 12-én meghalt, Churchill pedig megbukott, 1945. július 26-ától Clement Atlee lett Anglia miniszterelnöke. Sztálin paranoiás félelme okán csak kétszer hagyta el Moszkvát: először a teheráni (1943. november 26. és december 1. között), valamint a potsdami (1945. július 17. – augusztus 2.) konferencián történő részvétel érdekében.
150. oldalon: „…1988 májusában megbukott a pártállam.” Ez egy évvel később következett be. Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök csak 1989. október 23-án kiáltotta ki a Magyar Köztársaságot.
A szerző nevét nem említem, pedig szívesen tenném. Ennyire trehányul összehányt tananyaggal, pontatlansággal, egyoldalú közléssel még nem találkoztam. Ráadásul az anyagot lektorálták is. A mostani hatalomnak ennyire fontos lett a jövő nemzedékeinek idejében történő lebutítása? Másra egyszerűen nem tudok gondolni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás