A Montenegrótól elszenvedett szűk vereség után Szenegált simán verte a magyar női kézilabda-válogatott, hogy aztán hétgólos előnyről vérezzen el Románia ellen a sorsdöntő utolsó csoportmeccsen. Ezzel eldőlt, hogy nem jut a világbajnokság középdöntőjébe, a jövő évi olimpiára pedig nagyon vékony, elméleti esélye maradt az együttesnek.
Ha előzőleg azt írtuk, hogy nehézkesen indult a vébé a magyar hölgyek számára, a Montenegró elleni folytatásra hatványozottan igaz lehet a kijelentés. Kim Rasmussen tanítványai ugyanis a spanyolokkal szemben mutatott teljesítményüket sem tudták megközelíteni.
Bár a találkozó után a csapatkapitány, Kovacsics Anikó kétségbeesetten mantrázta a látszatpozitívumokat, miszerint a „védekezés kezd összeállni”, na meg „koncentrációban is javult a csapat”. Csakhogy bárhogyan csűrjük és csavarjuk a szavakat, a pályán látottakat nem tüntetik el.
A csarnokban pedig nem történt más, minthogy a magyar lányok ötlettelen és enervált támadásépítésekkel, főképp kényszerhelyzetekből, illetve jobb híján a két szélről tüzelve kaptak ki egy szintén alacsony színvonalon kézilabdázó, emellett raklapnyi (jogos) kiállítással sújtott ellenféltől. Apropó szélsőjáték, Schatzl Nadine és Lukács Viktória révén ez a csapatrész volt az egyike annak a két játékelemnek, amelyben nemzetközi viszonylatban is értelmezhető teljesítményt hozott válogatottunk. A másik dicséretet Bíró Blanka kapusteljesítménye szolgáltatta.
Ez viszont csak minimális, 25-24-es vereséghez volt elegendő, mellyel eldőlt, a magyar válogatott nem hibázhat többet a csoportkörben, avagy Szenegál mellett Romániát is le kell győznie. Az olimpiai remények életben tartásához pedig a későbbi fázisban is iparkodnia kell. Különösen annak tükrében, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint sem vihet magával pontokat a középdöntőbe.
Így várták Háfra Noémiék a következő „kötelezőt”, azaz Szenegál válogatottját a negyedik körben. A langyos kezdés végre elmaradt, a kapuban Triffa Ági vette elejét az afrikai együttes rohamainak, támadásban pedig Tomori Zsuzsa hozott maradandót, így már az első pillanattól kézben volt a találkozó.
Végül magabiztos, 30-20-as magyar sikernek örülhettek szurkolóink, a legfontosabb mégis az volt, hogy a csapat első három körben bizonytalankodó kulcsjátékosai megtalálták formájukat. Kovacsics Anikó fantáziadúsan irányított, gólokat lőtt, a Montenegró ellen mindössze egy percet pályán töltő Kovács Anna a mezőny (egyik legjobbjaként) hat találatig jutott, mindemellett az előkészítésben is tündökölt: csapattársát, Tóvizi Petrát kétszer is kihagyhatatlan helyzetbe hozta. Háfra Noémi lövési hatékonysága ugyan még mindig hagyott kívánnivalót maga után, ugyanakkor bátor vállalásai mindenképp előrelépést hoztak az első meccsekhez képest, így a stáb és a szurkolók egyként bízhattak abban, hogy a románok elleni sorsdöntő küzdelmen az átütő gólmennyiség is összejön a ferencvárosi átlövőnek.
Mivel keleti szomszédunk szoros küzdelemben alulmaradt Montenegróval szemben, biztossá vált, hogy, aki megnyeri a két gárda összecsapását, továbblép a középdöntőbe. S mivel a magyar válogatott gólaránya sokkal jobb volt a meccs előtt, döntetlen esetén is Kim Rasmussen tanítványai értek volna célt.
A magyar lányok azonban nyerni akartak, és ezt már a legelső pillanattól az ellenfél tudtára adták. Az átlövősor lőtt, cselezett, ha pedig épp nem tudott mit kezdeni a nehézsúlyú román védelemmel, szélre vándoroltatta a labdát, ahol aztán a vébé eddigi meccsein is megbízhatóan, már-már világklasszis szinten teljesítő Schatzl-Lukács páros rendre pontosan fejezte be a magyar akciókat.
A játékrész végéhez közeledve Tóvizi lerohanásból, Vámos egész pályáról talált be, az érdi Szabó Laura pedig szűk három perc leforgása alatt háromszor is megzörgette a rivális hálóját. S mivel rövidebb, 6-8 perces periódustól eltekintve a védekezés is jól működött, válogatottunk megnyugtató, hatgólos előnnyel vonulhatott frissíteni a szünetben (16-10).
A folytatásban azonban megtörtént az, amit sokan hajlamosak hagyományosan magyar betegségként aposztrofálni, holott, ha valaki tisztában van a kézilabdasport, kiváltképp a női ágazat szélsőségeivel, az vélhetően nem csak magyar csapat meccsén találkozott hasonlóval.
Románia jobban kezdte a második játékrészt, és ugyan az első percben a magyar gárda még partnernek bizonyult, ahogy teltek a percek, úgy vált egyre tanácstalanabbá az egyre inkább vérszemet kapó riválissal szemben.
A hét a hat elleni játékra nem volt érdemi válasza Kim Rasmussennek, s ha ez nem lett volna elég, a hajrában reklamáció miatt még egy kiállítást is összeszedett a dán mester. Románia az utolsó percekben lőtávolba került, majd ki is egyenlített, és mivel a magyar lányok az utolsó támadást is elhibázták, egy véleményezhető hétméteressel a két pontot, ezzel a továbbjutást is megszerezték.
Románia a középdöntőben, Magyarország pedig a 13-16. hely megszerzéséért folytathatja a tornát vasárnap, Argentína ellen.
Az a bizonyos olimpiai hajó pedig egyre inkább elúszni látszik. Körvonalai még éppen kivehetők, de a távolság egyre kétségbeejtőbb, s már legkevésbé a magyar válogatotton múlik az, hogy felszállhat-e rá.
Tóth Sándor
Új hozzászólás