Aludni jó (lenne)

Életünk harmadát alvással töltjük. Pihenés közben regenerálódik a test és lélek. Az alvás szakértői hét-nyolcórai éjszakai nyugvást javallanak, a szervezetnek, ennyi idő szükséges a felfrissüléshez. A kevesebbet szunnyadók betegségekre fokozottabban hajlamosak.

„Ahogy alszik az ember, úgy is ébred.” – tartja a mondás. A zajok, melyek azonban nem zavaróak, nem háborgatják az álmot. Valahol tudat alatt érzékeljük, de az alvást nem akasztja meg. Az éjszaka csendjében zümmögő rovarok nem ébresztenek (kivéve a szúnyog). A hajnalban óvatosan megszólaló, majd egyre bátrabban a reggel eljöttét hirdető kakas kukorékolását félálomban hallható. A baromfiudvar lakóinak ébredése, kacsák hápogása, libák gágogása, kotlósok kotyorászása altató zene a füleknek. A kutyák éjszakát összegző fáradt, álmos vakkantásai szelídek, halkak. A tehéncsorda öt órai legelőre vonulása félálomban is élmény, amiről a reggeliző asztalnál mindenképpen be kell számolni. A fákon éjszakázó madarak megelevenedő csivitelése édes kísérője az álomnak. Vidéki hangokra kellemes az ébredés.

„A villamos is aluszik,

- s míg szendereg a robogás –

álmában csönget egy picit…” (József A.). Hála az égnek a remízből az a kevés sem hallatszik.

„Az első villamos már elindult felénk

 csilingel, amerre jár

Az első villamosra vár

a napsugár”  (Fonográf együttes). Az első még elviselhető, még nem kellemetlen a szunnyadni vágyóknak. A Nagyállomásról 5.08-kor Fehérgyarmatra induló vonat csörgő mozdonya tájékoztat a hátra lévő alvásidőről.

De! Amikor éjfél után a szomszéd tökig tekert erősítővel hallgatja lakodalmas rock kedvenceit, a mentő teljesen fölöslegesen szirénázza végig a várost, nehéz tehervonatok dübörögnek az éjszakában, menetrendszerűen megszólal az adóhivatal riasztója, közelben egy kocsié kontrázik rá perceken keresztül, részegek sokadszor rúgják be a telefonfülke üvegét, a felüljárón a motorosok százhússzal bőgetik járgányukat, ugyanott százzal döngetnek a kamionok, John Deer traktor motorja ötvennél már bömböl, hajnalban a hulladékgazdálkodó cég kocsija csattogva üríti a gyűjtőszigetek konténereit…, s amikor végre akadna negyedóra csendesebb időszak, megszólal az ébresztő.

A városi ember számára vágyálom a nyolc óra pihentető alvás. A városi ember ideges, ingerült, feszült, fáradt. Megszámolatlanul dönti magába a kávét, felest, csakhogy estig kitartson, aztán aludna. Altatót, nyugtatót vesz be, vagy újabb feleseket gurít le, de hasztalan. Kezdődik minden elölről.

Somogyi Ferenc

Hozzászólások

vélemény

Nagyapám mondta, aki éhes eszik. Aki meg álmos, az alszik...............

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.