Van a debreceni Benedek térnek valami bangladeshi atmoszférája. (Ezzel természetesen nem akarom bántani a bangledeshieket.) Hatalmas vakolatfoltok hiányoznak a házakról, a Faraktár-Hajnal utca sarkán pedig még mindig éktelen enyészetben árulja magát az egykori kocsmaépület.
Minden eladó, eladó az egykori Meteor mozi is, eladók a lakások a házakban. Bebukták az emberek az egész életüket: rontja sorsukat az egyre mélyülő munkanélküliség, a bankkölcsönök, a néplerabló kormányzás, a rezsicsiklandásos hazugságok tömkelege, az ellopott-kisajátított média, a kussolásra kényszerített „sajtószabadság”, boldogtalanítja őket az arcátlan „Magyarország jobban teljesít!” szlogen. A Fidesz szerint nagyon boldog ez a nép. Boldog a kor, melyben ők ülhetnek a nép nyakán. Közben meg bárkit vakarsz meg egy-két szóval, mindenki panaszkodik, mindegyik szidja Orbánt a stadionjaival együtt, a dzsentri-allűrös Lázárral együtt, a pökhendi Arrogán Antallal együtt, és igen – Lali kerállal együtt, akit emdéefDávid Ibolya az ország legbunkóbb politikusának nevezett.
Csak tudná az ember, honnan került elő az a kétharmad megint – amivel a demokratikus világ szégyenfoltjává váltunk.
Na, nézzük már meg az egykor jobb éveket élt Meteor mozit, mondok, mi van most vele, ebben a Fidesz-mennyországos időben biztosan ennek a sorsa is felível, mert nincs olyan probléma-Himalája, amit pártunk és kormányuk egy csapásra meg ne oldana. Orbán már az egész ejrópaiji unió gondját-baját oldja, oktatja a világot, motor leszünk (sőt már vagyunk) az Orbán-tanításokra éhes Nyugat számára, de közben itthon nem minden gyerek kap naponta tíz deka kenyeret öt deka hamisparizer kíséretében...
Csak nem fogott ki a derék „fijúkon” a picinke Benedek tér? – teszem fel a kérdést magamnak, s vallatóra fogom a valóságot.
Itt a Benedek-téren, ahol éppen rosszkedvűen banduklok a sok roméletű ember láttán, már a falakba és a park letaposott fűszőnyegébe is beleivódott a szegénység húgyszaga. Ha megállsz tragacsoddal a piros lámpánál, a forrongó flaszteron házatlan-munkátlan-megélhetéstelen nyomoronc (e kor társadalmának legjellemzőbb embere) biceg az ablakodhoz, kocogtat, vennél-e koldusújságot, összemázolhatja-e a szélvédődet valami ótvaros ronggyal; téged meg megöl a szégyenes lelkiismeret-furdalás, hogy éppen mért nincs a zsebedben száz vagy kétszáz forintos. (Tanulj a kormányzó parlamentnyikoktól, ők magasról tesznek az egész halálra ítélt rétegre, az esélytelenekre, meg rád is, kisöreg. Már a közmunkát is visszafogták, lehet megdögleni. Jó, még egy kis alamizsna lesz azért a helyhatósági fárasztások előtt, de aztán tényleg, lehet kitelepülni a Kassai útfélre, két méterrel a főd alá…)
Szóval hajléktalanok majálisoznak a parkban, Szinyei Merse meg tudná csinálni a maga mai festményét Negatív majális címmel – a Fityisz-orbányzat legnagyobb dicsőségére. Nem zavartatják magukat, találtak valami harapnivalót a kukában, jóízűen falatoznak, „svédasztal” terül eléjük, csak hát mélyre kell nyúlni a kukákban, a derék meg fáj már ugye, nem telik masszázsra, gyógyfürdőre, tangentorra. Csak kurvanyázásra, telik, mondják is, szidnak mindenkit, aki csak él, közelebbit és távolabbit, mindenkinek leginkább az édes jó anyukáját, a nyavalya törje ki őket a ravatalon – habzik a szája, dögöljön meg az egész tolvaj banda Brüsszelben meg Pesten is, rohaggyanak meg.
Szóval leginkább ez itt a folklór, a rosszul öltözöttek körében. Istentelenül össze van rondítva a moziépület, ilyenek lehetnek a szórakozó-épületek Kelet-Indiában (bár nem akarjuk az indiaiakat sem megsérteni). Ha kapna a félrom vagy két-három erpégé-lövést, akkor egy afganisztáni mozihoz hasonlítana – ha van ott mozi egyáltalán.
Azért is sajnálatos ez a giga-lepukkantság, a cívisnyomor e megnyilvánulása (a sok közül), mert tényleg nem vet jó fényt a büszke kálvinista Rómára (hol van ez is már?), hatalmas járműnyájak vonulnak erre Nyíregyháza irányába, sok ember tanúja a kisemmizettségnek, visszafejlődésnek.
(fogarasi)
Új hozzászólás