Gömbölyű szivárvány
egykoron valék –
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.
Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.
Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?
Tán ha egyszer
– nemsokára? –
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.
Gömbre írt szivárvány –
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.
Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. - Lakitelek-Tőserdő, 2025. szeptember 16.)
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte tanulmányait, amelyeket politikai okok miatt csak később fejezhetett be. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt segédmunkásként és képesítés nélküli nevelőként dolgozott, majd tanárként és levéltárosként tevékenykedett. Később a Forrás című irodalmi folyóirat főmunkatársa lett, és a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották.
Buda Ferenc lírája a népköltészet hagyományait ötvözte a modern magyar líra formavilágával. Versei mellett kiemelkedő műfordítói munkássága is: számos finnugor és török nép költészetét ültette át magyarra.
1973-as Varázsének című kötete finn, lapp, mari és török népköltészeti alkotásokat gyűjtött össze. Emellett kazah és kirgiz népmeséket is fordított, amelyek A láthatatlan tolvaj és A szürke héja című kötetekben jelentek meg.
A költő munkásságát több évtizeden át számos kitüntetéssel ismerték el. Már 1973-ban elnyerte a Radnóti Miklós- és a József Attila-díjat, majd később többek között a Déry Tibor-díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot, a Kölcsey-díjat és az Artisjus-díjat is megkapta.
2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, amely életművének kiemelkedő jelentőségét jelezte. A Magyar Köztársasági Érdemrend több fokozatát is átvehette, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze címmel ismerték el.
A verset elmondja Horváth Ákos színművész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja.
Új hozzászólás