Történt pedig egy debreceni munkahelyen, hogy Józsi (nevezzük így, mert nevét titkolná) észrevette munkatársa lopását. Most nem részletezzük, mit és hogyan emelt el. Legyen annyi elég, bizony elkövette.
Józsi becsületes ember, jelentette az esetet felettesének. A vezető azon melegében számon kérte a rosszban sántikálót, de az valahogy kimagyarázta magát. A főnök sem akart balhét, a cég rossz hírének keltését, ezért megelégedett a dörgedelmes szóbeli ejnye-bejnyével, megfenyegetve az esetlegesen következő eset (de, ugye ilyen nem lesz?) utáni azonnali kirúgással.
A munkatárs azonban a következmények nélküli figyelmeztetést követően nemhogy meghúzta volna magát, hanem éppen ellenkezőleg cselekedett: bosszút forralt.
Józsi a vasárnap délután fénypontját, a szundikálást élvezte, amikor megcsörrent telefonja. Felesége vette fel. Egy hölgy üdvözölte a túloldalról. Józsit kereste.
- Éppen alszik – próbálta a hívót lerázni.
- De hát éppen ő rendelt nálunk – erősködött a nő.
- Na, jó – adta be kényszeredetten derekát a feleség. – Akkor megbeszéli a férjemmel.
Felrázta Józsit. Mobilját a kábultan pislogó férfi kezébe nyomta.
- Engem? – csodálkozott nagyot hitvesére. – Ki az a fene, aki vasárnap délután zavarni merészel?
Aztán füléhez emelte a készüléket:
- Jó napot kívánok! Józsi vagyok. Miért keres?
- A Romantika szalon vezetője vagyok. Küldeném a megrendelt lányt, de sajnos nincs meg az ön pontos címe.
- Milyen lányt??? – értetlenkedett Józsi.
- Akit egy kellemes óra eltöltésére két napja rendelt.
- Én nem rendeltem semmit – hebegett a meglepetéstől az álmából felriasztott ember.
- Pedig ön a Józsi, az ön számán beszélünk.
- Nem értem – motyogta, mert még mindig nem fogta fel a képtelen helyzetet. - Én nem rendeltem semmit. Különösen lányt nem. A feleségem különben is kikaparná a szemem.
- Szóval, küldjem, vagy ne küldjem? – tette fel a hölgy a gyorsan eldöntendő kérdést.
- Természetesen, ne! – határozott a hívott.
- Uram, nagyon sajnálom, hogy így döntött. Garantáltan jól érezte volna magát. Lányaink még sohasem okoztak csalódást – azzal kurtán-furcsán elköszönt.
Feleségét furdalta a kíváncsiság.
- Valaki rossz tréfát űz velem. A nevemben egy konzumhölgyet rendelt – hirtelen homlokára csapott. – Meg is van, ki lehetett!
Visszahívta az előbbi hölgyet. A megrendelőről kért személyleírást.
A történteket hétfőn elmesélte főnökének, aki utána nem is nagyon vizsgálódott, hanem azonnal kirúgta bosszúálló alkalmazottját.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás