Hazánk nemzetiszínű-mezes futballistái ismét nekivágtak egy kalandnak. A lelátók csendesek voltak, de korántsem üresek a monumentális Puskás Arénában. A pályán Lengyelország válogatottja nézett szembe a magyarokkal. A kapu mögötti tribünről pedig letekintett egy arc, amely a két csapat népének barátságát még szorosabbra fűzte.
Az égbe temetett tábornok, a legendás vezér, Bem József egyetlen, hatalmas lélekként nézte végig, hogyan harcolnak egymással, de véletlenül sem ellenségesen az évezredes múltra visszatekintő barátok. A történelem dicsőséges és zivataros századaiban gyakorlatilag végigkísérte egymást magyar és lengyel, harcoltak, borukat itták, de együtt maradtak a bajban és a diadalban is. Már az Árpád-korban közeli kapcsolatban álltak egymással a népek, hiszen Magyarország első koronázott uralkodói, s a lengyel trón birtokosa szövetségre léptek egymással. Családok sarjai házasodtak a két birodalom között, királynék és királyok töröltek el határokat a Kárpátok és Szilézia közt. Ulászlótól, Hunyadi Mátyáson át a második világháború során a lengyel menekültek befogadásának egyik irányítójáig, Horthy Miklósig megannyi név teremt kapcsolatot. Az 1848-49-es eseményekkel pedig alighanem évszázadokra újból meghatározta egyetlen kiemelkedő személyiség Magyarország és Lengyelország kapcsolatát. A Tarnówban született Bem József hősként harcolt a szabadságharcot leverni készülő osztrák-orosz seregek ellen. Vitathatatlan tehát, hogy oda-vissza mekkora dicsőséget adott egymásnak ez a két ország, nemzet, amelyek viszonyát szellemi örökséggé is nyilvánították. És, persze, ne menjünk el amellett sem, hogy mit adtak a világnak?
A koronás sas országa a világ jelenlegi legjobbjaként számontartott labdarúgóval büszkélkedhet. Robert Lewandowski pedig jócskán meg is nehezítette Szalai Ádámék dolgát. Nagy jelentőségű, férfias csatát vívott egymással a két sereg, de a legnagyobb rosszindulattal sem mondható, hogy barátságtalan lett volna a mérkőzés. A történelemben jó néhányszor előfordult már, hogy egymással szemben kellett bizonyítania magyarnak és lengyelnek, de a küzdelem szerencsére valamennyi alkalommal a pályára korlátozódott. Annál inkább lett ez a csütörtök este emlékezetes, hogy a 3-3-mas, testvéries döntetlennel zárult összecsapás hivatalosan is a barátság jegyében zajlott, a stadion széksorait nemzeti lobogók, s a két közösség nyelvén írt gondolatok borították, a főhelyen pedig Bem tábornok szeme fénylett.
Érdekesség, hogy három nappal a megmérettetés előtt, március 23-án ünnepeltük a lengyel-magyar barátság napját. A történelem sodrában öröm, baj folyamatosan váltotta egymást, a manapság gyakran csak csúf oldalát felfedő politikai viaskodás pedig napjainkig kitart, de e két ember sosem hagyja el egymást – lengyel és magyar. S ráadásul mi lehetne ennél „barátibb” időpont arra, hogy még a sport is összekovácsolja őket!?
Barna Marci
Új hozzászólás