Minap a boltban vásárolva ötszázast kaptam vissza. Rossz szokásomat tartva, egyből zsebbe gyűrtem. Otthon kézbe véve, furcsaságra leltem. Valaki ráírt. Nem pénztárnokok, banki alkalmazottak firkálta számokat, nem jeleket, azok látványát megszoktam, hanem szöveget: „Aki megtalálja, 7 évig szerencsés lesz, de csinálni kell 3 ilyet.”
- Hmmm. Ez mi lehet? – morfondíroztam. - Szerencsesor? Pilótajáték? - amellett szabálytalan, hiszen a hivatalos fizetőeszközt rongálta az Anonymus. Azon sem csodálkoznék, ha nem fogadnák el a pénztárnál. A szerencsekívánó nemhogy szerencsét nem hozna, de még buknék is rajta… Jó, jó, pitiánerség ötszázassal vacakolni, de azért tudjuk: „sok kicsi, sokra megy”.
Gondoltam, megírom a Díszpolgárnak, mellékelem hozzá az ötszázas képét. Mi sem természetesebb, minthogy a bankót beteszem a multifunciós masinámba, beszkennelem, és már küldöm is illusztrációkként. Ekkor jött a meglepetés! A nyomtatóm olyan programmal is ellátott, amelyről eddig nem tudtam: tiltja a bankjegyek másolását!
Így maradt e rövid szösszenet, kép nélkül.
somfer
Új hozzászólás