Apák napi ünnepség a Svetitsben

Ervin atya a gyerekek között

Kevés oktatási intézmény büszkélkedhet olyan rendezvénnyel, ahol az apák kerülnek a figyelem középpontjába. A Svetits Katolikus Óvoda ezek közé tartozik.

Évről évre, március 19-én, Szent József napján közösen köszöntik az apákat, nagyapákat. Így tették ezt most is, a jeles napon gondos kezek által készített, ötletes meghívó küldése nyomán várták a gyerekek szüleit, nagyszüleit az intézmény kápolnájába.

Bártfay Katalin M. Zsuzsanna intézményvezető nyitotta meg az ünnepséget, köszöntve elsősorban az édesapákat és minden jelenlevő kedves vendéget a Svetits nagy családjában.

Beszédében arra a kérdésre adott választ, hogy mit jelent apának lenni. Kifejtette, hogy napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy az édesanya mellett kiemelkedően fontos az apa szerepe a gyermek életében. Rámutatott arra, hogy az apa, nagyapa jelenléte hatalmas erővel hat a gyermek érzelmi és intellektuális fejlődésére. „Ahogy az apa szereti az édesanyát, ahogy az apa játszik a gyermekkel, interakciói inkább fizikaiak, kevésbé intimek, sokszor humorral, izgalommal kapcsolatosak, ez mind meghatározó a gyermeknek.” ‒ fogalmazott.

Kiemelte, hogy a fiú számára az apa-nagyapa örökké a férfiak világának megtestesítője maradhat. A lányka pedig apukáján, nagypapáján keresztül ismeri meg a másik nemet. Azt is hangsúlyozta, hogy a tekintély- és törvénytisztelet kialakításában is igen fontos az apa szerepe. Valamint a gyermek önértékelése, önbecsülése, bátorsága is sokat formálódik az apa jelenléte és erős, gondos atyai szeretete által. „Örömmel adunk hát hálát önökért, ünnepeljük együtt önöket drága gyermekeinkkel, akiknek növekedése nekünk is szívügyünk!” ‒ zárta gondolatait, majd Szabó Ervin atyának adta át a szót, aki egy különös történetet hozott ajándékba.

A történet főszereplője egy kötéltáncos volt, aki a magasban dolgozott, két erős pózna között kifeszített kötélen. Az egyik legnehezebb és legnagyobb sikert arató mutatványa a kötélen való kerékpározás volt. A meglepetést azonban a végére tartogatta. Egy talicskát vitt fel a magasba és megszólította a közönséget, hogy bíznak-e igazán abban, hogy baj nélkül át tudja tolni a talicskát a kötélen. Kiáltások hallatszottak mindenhonnan, hogy igen. Ekkor a kötéltáncos minden nehézség nélkül áttolta a talicskát és újra a nézőkhöz fordult.

Ha valóban hisznek és bíznak az ügyességében, kérte, jöjjön valaki, üljön bele a talicskába, és ő átviszi a jelentkezőt a másik oldalra. Erre nagy csönd lett. Az emberek először egymásra néztek, akad-e jelentkező, majd a fejüket ingatva újra a kötéltáncos felé fordultak. Ő megint rákérdezett, de ismét néma csend volt a válasz. Ekkor előugrott egy fiú és jelentkezett, hogy ő beleül a talicskába. A közönség fölmorajlott. Nagyon féltették a gyereket és csodálták is, ő pedig nyugodtan beleült a talicskába és a kötéltáncos biztos kézzel végig tolta a kötélen. Az emberek döbbenten bámultak. Amikor befejeződött a mutatvány, a csend még tartott egy kicsit, aztán kitört a hatalmas nagy taps. A földet ért gyereket rögtön körülvették, kérdezgették, nem félt-e, le mert-e nézni, nincs-e rosszul. Mire a gyerek mosolyogva a kötéltáncosra kacsintott és azt mondta: „Hát hogyan féltem volna, ő az én apukám!”

A történet végén az atya hozzáfűzte, hogy az apuka a gondviselő erő, a jóság és a biztonság átélése a családban. Kérte, hogy Szent József oltalmazza és védelmezze az itt lévő apákat és családjukat. „A Jóisten segítse önöket ebben a nehéz feladatban, Szent József, az apák és nagyapák védőszentje pedig pártfogolja önöket ebben a hivatásban, a családi életnek a tengerén!”‒ fejezte be mondanivalóját.

A többi ajándékot a gyermekek közreműködésével, a gyerekek kezéből kapták az ünnepeltek.

A kápolnába vonultak az óvodai csoportok, egyszerre két csoport állt az oltár elé, és csoportonként a gyerekek közösen mondtak verset, énekeltek, miközben a kivetítőn a versek szövege mellett a gyerekekről készült fotók is megjelentek.

Az atya által elmondott áldás után a csoportszobákban folytatódott az ünneplés. A gyerekek saját készítésű ajándékokat adtak át, volt fából készült, fényképpel ellátott mobiltelefon tartó az apukáknak, színes filc anyagból varrt és díszített szemüvegtartó a nagyapáknak. Kötetlen beszélgetés, finom sós- és édes süteményekkel teli vendéglátás zárta ezt a szép, bensőséges hangulatú alkalmat.

Gyöngyösi Erika

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.