Rohanó, eldurvuló világunkban a felnövekvő generációk tagjai egyre csúnyábban beszélnek. Az utódok mindig mintát, leggyakrabban a szülői mintát tanulják, követik.
Ha azok csúnyán beszélnek, ők is azt fogják tenni. Elfogadottnak, természetesnek fogják venni, s csodálkoznak, ha valaki kifogásolni merészeli, elítéli. Sikk is durván beszélni, s használói egyre gyakrabban nem veszik észre, hogy sértik az embert, a közízlést, megerőszakolják a nyelvet. Az alábbi történet is ilyen esetről szól.
Az ötödik osztályos gyerek azt hiszi, trágárságával jópofa, de amikor őt is csúnyán intik, bizony nagyon meglepődik, sőt…
János nem egy mintagyerek. Szülei sem azok. Apja megjárta a börtönt, anyja alkoholista. Már hendikeppel került iskolába, ahol aztán az évek során nem sok babér termett számára. Sikerei egy gyufás skatulyában elférnének. A fiú a kudarcokra klasszikus módon reagál, mint ahogy a szakirodalomban le vagyon írva, mással próbálja felhívni magára a figyelmet, ez pedig a csúnya beszéd.
A tanulásban is elmaradott, ezért sajátos nevelési igényű. Egyéni fejlesztésben részesül, de a kiscsoportos foglalkozásokon sem tagadja meg magát. A minap a Family Guy-ból idézett (amerikai rajzfilmsorozat, amely kitalált városban játszódik): „- Leborotválnád a zacsimat? – Nem. – A rohadt anyját!” A pedagógus felháborodottan utasította rendre: - János! Mocskos a szád.
- Reggel mostam fogat.
- Nem is azzal van a bajom – érvelt a tanerő –, hanem, amit mondtál.
- Miért, mit mondtam? – kérdezte csodálkozva.
- Csúnyán beszéltél. Nem illik.
- Jó, vigyázok – ígérte.
Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Jánoskát nem ez jellemezte. A kis csapat alig lendült vissza a munka világába, egy feladatlap kitöltésébe, amikor a fiú két kezét megadóan feltéve újra megszólalt: - Feladom. A k… anyját annak, aki az egészet kitalálta!
A pedagógus háromig számolt magában és csak utána szólalt meg:
- János! Megint elfeledkeztél magadról.
A figyelmeztetett egy bocsánatkéréssel előzte meg a várható, nevelő célzatú hegyi beszédet. Rövid időre újra a munkáé lehetett a főszerep. János a feladatteljesítésbe újfent hamar beleunt. Váratlanul szólalt meg: - Azt tetszik ismerni – fordult a tanárhoz -, hogy amikor Simpson (a Simpson család c. amerikai rajzfilmsorozatból) az atomerőműben azt mondta, hogy „fingtam egy nagyot, de remélem nem lesz belőle gáz”?
- János, most már elég legyen! – csattant fel a pedagógus, alig leplezett türelmetlenséggel.
- Jó, jó – csitított a fiú – megint valami rosszat mondtam?
- Nem vetted észre? – csodálkozott a tanerő.
- Nem.
- Az baj – sóhajtott a férfi, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve javasolta: – Mondjál nekem verset, abban nincs csúnya.
A fiú törte a fejét, s csak kis idő múlva, kicsit félve szólalt meg:
- A „Talpra magyar!-t tudom.
- Akkor azt.
- Talpra magyar! Fing a haza!...
- Kuss! – ordított fel az oktató.
A következő pillanatban váratlan dolog történt: a fiú elsírta magát. A reakció a türelmét vesztett pedagógust is meglepte. Érezte, nem a legjobban reagálta le János újabb durvaságát. Békítőleg kérdezte: - Mi baj van?
A fiú szipogva felelt: - Csúnyán tetszett beszélni.
- Látod – élt a tanerő az alkalommal -, ugye mennyire rosszul esik, ha valaki csúnyákat mond?
- Igen – hüppögte fátyolos hangon.
A pedagógus diadalittasan dőlt hátra. Úgy érezte, most János egy katarzison esett át és egy életre leszokik a trágár beszédről. Három percig ringathatta magát hitében, majd megtört a varázs: János újra káromkodott.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás